Milyen érzés szoptatni fizikailag és lelkileg?

Lelkileg nekem nem különösebben nagy truváj. Nem ájuldozom tőle, ez nekem egy annyira természetes része a gyerek gondozásának, mint hogy tisztába teszem vagy fürdetem. Attól sokkal inkább elönt a lelki béke és köd, amikor a karomban elalszik, a kis feje a mellkasomon és a kis hurkás kezecskéivel átkarol. Ez szerencsére még nagyobb korban is megmaradhat :D

Fizikailag az első gyereknél fájt, amíg bele nem jöttünk és be nem gyógyultak a kezdeti sebek, utána már nem volt semmi különösebb fájdalom vagy speckó érzés. Kicsit bizsereg, amikor megindul a tejleadó, de olyankor kifejezetten jól esik, ha a baba elkezdi rendesen szívni, kb mint mikor valami nagyon viszket és ezt megvakarod :D A második babánál nem volt semmi sem fájdalmas egy pillanatig sem, de mondjuk a terhesség alatt is majdnem végig szoptattam a nagyot, szóval mondhatni "edzésben" tartottam a melleimet.

Már lassan 3 éve szoptatok egyhuzamban, valóban praktikus és nagyon hasznos, hogy sokféle kis testi-lelki bibire megoldás, amíg nem eszik mást a kicsi, addig nem kell szivatnom magam tápszerrel plusz éjszaka is kicsit pihentetőbb (együtt alszunk), de lelkiekben nem érzem a nagy csodát. Örülök neki, hogy képes vagyok rá, de elsősorban az említett praktikus okok miatt.

Fizikailag nekem borzasztó volt, minden túlzás nélkül. Két szoptatási tanácsadó és három hónap után is borzasztóan fájtak, irritáltak voltak a bimbóim. Állandóan csomósodtak a melleim, ami iszonyat fájdalmas és szinte mindig több tej kellett volna, mint amennyit produkálni tudtam. Nálunk sosem volt az az "elégedetten elengedem jól lakott érzés" a kislányom részéről, illetve egy kezemen megtudom számolni hányszor. Rengeteget fejtem, szenvedtem a szoptatás időszaka alatt, de én extrém eset voltam, azért közel sem ennyire tragikus a helyzet.

Én lelkileg sem éreztem úgy soha emiatt, hogy ez a világ legcsodálatosabb dolga. Biológiai szempontból igen, hiszen mennyire csodálatos már a női test. De ezt az "érzem a lelki kapcsolódást és kötődést szoptatás közben" témát én nem értem... Ahányan vagyunk, annyi félék. Miután rengeteget küzdöttem azért, hogy menjen a szoptatás, a kislányom 7 hónapos korában fokozatosan kezdte nem igényelni, majd egyik napról a másikra elutasította. 2 napig próbálkoztam még, kicsit arcomba vágott ajtó feeling volt, de végül elengedtem és na... én azóta úgy érzem rengeteget javult az "életminőségem". Annak örülök és büszke vagyok magamra, hogy eddig kitartottam, de annak is örülök, hogy relative ilyen korán vége lett.

A második gyerkőcnél arra fogok törekedni, hogy 1-2 hónap menjen és ha ugyanilyen borzasztó élmény lesz, akkor utána elengedem.

3. Válaszoló vagyok

Az az igazság, hogy a második gyermekemet nem tudtam szoptatni.

Koraszülött volt és minden mellre tételnél csak elaludt és végül feladtam a szoptatást.

Valahol megkönnyebbültem, hogy nem kell újból éjszakákon át szoptatnom.( A bátyja 3 hónapos korától egész este cicin lógott)

Viszont a testvérét nagy nehezen, de sikerült 8 hónapon át szoptatnom, és 1 éves koráig nem is volt beteg.

A lányomnál nincs meg az a kapcsolat etetésnél, hiszen megkapja az üveget és kész, sőt csak úgy eszik, ha a hasamon fekszik így még egymás szemébe se nézünk, nem beszélve arról, hogy 5 hónap alatt negyedjére beteg.

Iszonyatosan bánt, hogy feladtam a szoptatást.

#18 ha vigasztal, nekünk a kicsi élete első 4 hónapjában kb nonstop náthás volt. A nagy már közösségbe jár, a kicsi novemberben született, gondolhatod. Pedig ugyanúgy kizárólag szoptatott. A nagy nálunk sem volt beteges, már elmúlt 1 éves az első láznál, mert covid idejében született, és nem nagyon jártunk emberek közé. Amikor elkezdtünk járni társaságba, baba-mama klubba, stb, akkor kellett csak elővennem az orrszi-porszit. Pedig akkor még bőven szopizott, nem igazán evett még normális kajából mennyiséget, szóval nem az anyatej csodája védte meg. Hanem az elszigetelődés. Ezt a kicsinél alapból nem toltuk ilyen komolyan, hiszen most nincs országos lezárás világjárvány miatt, és még emellett a nagy is folyton hazahord minden nyavalyát, még én is folyton elkapom tőle, nyilvánvalóan a kicsi is megbetegszik. Ez nem ezen múlik.

#12 voltam