Kislányomat megfenyegette az osztálytársa, hogy fizikailag bántalmazni fogja, mit tehetnék?

Pedig az osztályfőnökkel kellebe elsősorban beszélni, hogy tudjon arról mi zajlik az osztályában-ha nem tud róla tenni sem tud ellene (tapasztalatból mondom, mivel édesanyám 40 évig tanított általánosban ő is mindig ezt hangsúlyozta, hogy tudjon az ilyenekről, mert az a legrosszabb, mikor megtörtént a baj ő meg ott áll értetlenül).

Ezután el fog beszélgetni a gyerekkel, ahol ha olyan súlyos a helyzet beajánlják iskola pszichológushoz. Azaz a bántalmazó gyerek okkal bántalmazó, ez ellen kell tenni valahogy.

Pedig a fenyegetőző gyerekkel valahogy beszélned kellene. Próbálj időpontot kérni az osztályfőnökhöz és az igazgatóhoz is. Ha nem veszik komolyan, dobd be, hogy bevonod a médiát, vagy azt a szöveget, hogyha kell, az Atyaúristenig elmész. Ezt komolyabban szokták venni. A beszélgetés után pedig várd meg, még kicsöngetnek feltűnésmentesen, és menj oda beszélni a gyerekkel.

Az rnyémet az oviban bántotta egy nagyobb gyerek (vegyes csoport), én az ovónők engedélyével beszélhettem vele (elvileg nem engedhetnének ilyet, de annyira rossz volt a gyerekkel a helyzet, ők meg tehetetlenek, hogy mégis engedték). Miután elbeszélgettem vele, nem bántotta többet a gyerekem. Előtte már hónapok óta mehetett pedig a dolog, csak ennyi idő volt, amég kiderült, addig tussolgatták ://

Én kétszer beszéltem amúgy a gyerekkel egy napon belül. Mikor megtudtam, majd felrobbantam, idegesen mentem oda, és fenyegetőzve. Utána délután bocsánatot kértem tőle a hangnemért, amin rendesen meglepődött, nem ehhez volt szerintem szokva, és elmagyaráztam neki röviden, hogy fontos a gyerekem biztonsága, és borzasztó rossz érzés, ha nem érzem őt biztonságban, nem akarom, hogy bántsa. Nem tdom, melyik hatott, de onnantól nem pofonokat, meg fellökést kapott tőle a gyerekem, hanem kedves rajzokat.

Hasonlón mentünk keresztül mi is. A fiam sokáig el sem merte mondani. Észrevettük, hogy nem akar iskolába menni, de betudtuk annak, hogy rossz tanuló és fél a kudarctól. Az sem volt gyanús, hogy eltűnnek a dolgai (radír, ceruza-fogyóeszköz, pulcsi, tornacipő-szétszórt, elhagyja stb). Volt amikor a beküldött osztálypénzt "hagyta el". Csak akkor lett gyanús, amikor egyik órán bepisilt (ekkor volt harmadikos) és akkor bevallotta, hogy a másik gyerek megfenyegette, hogy ha meglátja a mosdóban, akkor belenyomja a fejét és véresre veri. Kiderült, hogy a holmiját is ez a gyerek lopkodta el. (Utóbb a szülők ezt nem minősítették lopásnak, hiszen az én fiam adta neki, nyilván fenyegetés hatására). Az időnként megjelenő zúzódásokat sem tornaórán szerezte.

Beszéltünk a szülőkkel.

Beszéltünk a tanárral-beszélt a szülőkkel.

Beszéltünk az igazgatóval-beszélt a tanárral, aki újfent beszélt a szülőkkel.

Konkréten minden járható út odavezetett, hogy oldja meg a problémás gyerek szülője, aki nem volt partner ebben.

Mi iskolát váltottunk, itt nincs gond, de a gyerekem így is pszichológushoz jár. Ennek már lassan másfél éve pedig.

Végigjárhatod ezt az utat te is, vagy mint az első írta, intézed magad az agresszorral,vagy iskolát váltotok ti is.