Másnak is fulladt kudarcba a szoptatás? Mi volt az oka? Hogy érzitek magatokat emiatt?

Nem értem pontosan, hogy a rám írt válaszodban a (.....) mit jelent..?

Kedves hozzászólók, akik engem kritizáltatok: nekem is megvolt a magam keresztje, én épp 11 hónapig(!) próbálkoztam, mire végre minden gondunk teljesen megoldódott. Erre persze lehet azt mondani, hogy hú, mekkora hülye lehettem, hogy megvártam, míg "idegroncs" leszek a végére - de nem lettem az, sőt, a magam (és már mások számára is) hasznosra fordítottam a sok tapasztalatot, amit akkoriban szereztem! Nem tudom, én ezzel nem szoktam büszkélkedni (mert annyiban tényleg hülye voltam, hogy nem mertem hamarabb elengedni a félelmeimet), de szerintem a "másik oldalnak" sem kellene a maga 2-3 hetével. Mindenki azon van, hogy sikerüljön a szoptatás.

Én is használtam bimbóvédőt 5 hónapig, de én történetesen valós ok miatt: a lányom hipotóniásan született és enélkül képtelen lett volna a mellemet a szájába venni! De aztán sikerült elhagyni - mára pedig megtanultam, hogy mik azok az esetek, amikor nagyon hasznos lehet és mi az, amikor nagyon nem!

Kérdező, a mellbimbó problémákra pont nem a védő a legjobb megoldás, hanem a KIEMELŐ! Nem ugyanaz a kettő. Lehet, hogy nálad sem ez lett volna a szükséges eszköz..

Szóval úgy kövezzen itt meg bárki bárkit, hogy ha tudja a másik előtörténetét is. És ez rám is igaz.

A hsz-emet a Kérdező nyitó kérdésére írtam - és szerintem a legtöbb témában jártas (szak)embernek ugyanazok jutottak volna eszébe, amik nekem. Azok alapján, amik abban szerepelnek, én ezekre tudtam következtetni. (Amit később válaszként írtál, az részben nyilván módosítja az állításaimat, de akkorsem írtam semmi helytelent.)

És azt is írtam, hogy én nem érzelmileg, szubjektívan fogom megközelíteni a kérdést, hanem objektívan. A kérdésből úgy vettem ki, hogy már "tartasz ott", hogy ilyen szemszögből is végig tudd gondolni a történteket. (Az első szakasz mindig az érzelmi feldolgozásé, utána jön csak a logikus(abb) végiggondolás.) De talán tévedtem.

Ha így van, akkor viszont elnézést kérek tőled és sajnálom, hogy felkavartalak a válaszommal. Nem bántani akartalak mindezzel, még kevésbé azt sugározni feléd, hogy "nem tettél meg mindent". Csak rávilágítani arra, hogy mennyi mindenen múlhat a szoptatás sikere - és ez mennyire nagyrészben az anyukától is függ.

"Lehet, hogy mégis én csináltam valamit rosszul."

Hogy konkrét legyek, emiatt mertem leírni, amit. De mostmár bánom, hogy megtettem. Bocsánat, hogy rosszul értelmeztem, amit leírtál.

Igen, valóban ott van a kérdésedben, hogy mit csinálhattál rosszul.

Én nem akarlak megbántani, de szerintem az, hogy 50-60 grammot evett, nem jelenti feltétlenül azt, hogy éhezett. Az én gyerekem 6 hónapos koráig is volt, hogy ebédre csak 40 gr-ot evett. Egyébként meg átlag 70 gr-ot. Én is tápszert akartam íratni, de engem lebeszélt a védőnő, mert a gyerek hízott azért, bár elég lassan. Van olyan baba, akinek ennyi elég. Meg a lassan, nehezen szopó babáknak az elején sokat, nagyon sokat kell mellen lenniük. Az én második gyerekem 2 hónapos koráig szinte egész nap mellen volt. A kórházban a csecsemőosztályon jól le is toltak érte, de ezer helyen utánaolvastam, ez jobb a babának, mint a 3 óránkénti etetés.

Egyébként meg semmi baja nem lesz a tápszertől, ha már szoptatni nem sikerült, valamit kell neki adni!

Igen, nekem is ez jutott eszembe.

Illetve az, hogy a másfél órás = 10 gr-os fejés lehet, hogy talán nem is a véget jelezte, hanem azt, hogy már nem volt túltermelés, hanem beállt a kereslet-kínálat..?

Azt még megkérdezhetem tőled, Kérdező, hogy ki volt az a tanácsadó, aki alkalmanként 15ezer Ft-t kért tőled?

Ezt én kicsit sokallom és nem is nagyon tudok olyanról, aki ennyiért járna ki (hacsak nem laksz tőle nagyon messze - de akkor meg közelebbit szoktak ajánlani).. Ha gondolod, privátban is leírhatod, hogy senkit ne érjen emiatt kár. Köszönöm, ha megteszed.