Másnak is fulladt kudarcba a szoptatás? Mi volt az oka? Hogy érzitek magatokat emiatt?

A babám 1 naposan átkerült egy másik kórház koraszülött osztályára, ahol ömlős cumiból etették. Mire megkaptam már imádta az ömlős cumit. De, ettől függetlenül is olyan "furi" volt a babám, hogy sosem volt igazi szopóreflexe, nem akart szopizni, sosem cuppant a mellemre. Naponta járt hozzánk laktációs tanácsadó, védőnő, próbáltuk a cumizavarról leszoktatni, stb. nem részletezem. maradt a 3 óránkénti fejés meg a cumisüvegből anyatejevés. 1 hónapig, mert utána már tejem is aligg maradt, aztán befejeztem. akkor annyira belevoltam zöldülve ebbe az anyaságosdiba, meg mindenki stresszelt, még idegenek is, h ugye szoptatok, hogy totál idegbeteg voltam tőle. Mai eszemmel egy percig nem stresszeltem volna ezen. Persze, megpróbáltam volna ugyanígy mindent, de nem fogtam volna fel tragikusan. Te se tedd. Különben meg ami már elmúlt azon mit pörögsz? Feleslegesen túráztatod magadat, örülj a babádnak és könyörgöm ne érdekelje ki mint gondol. Most várom a másodikat és örülök ha majd tudom szoptatni, de nem lesznek krokodilkönnyek, ha még egy olyan babám lesz akinek nem megy. Nem ezen múlik a kötődés, meg az immunrendszer. Mindkettő remek a babámnál, pedig nem szopizott.

Mintha a mi story-nkat írtad volna le. Én is idegbeteg voltam az egész szoptatásditól, mindenki csak nyomta a szöveget, hogy ez mennyire fontos, és egészséges. De nekem 20 ml-nél soha nem volt több tejem, sem fejve, sem órákig szoptatva (mértük a gyereket). 3 hónapig kínlódtunk (de szó szerint), híztam 5 kg-ot (amit el tudsz képzelni, mindent kipróbáltam hogy legyen tejem), végül annyira kikészültem, hogy a védőnőnk megsajnált, és azt mondta: 3 hónapig kapott annyi anyatejet, amennyi a védelemhez szükséges, mostmár térjünk át a tápszerre. Meglepő, utána kisimultak az idegeim, a gyerek is jobb kedvű lett, és soha nem volt beteg, két kis náthán kívül. (Most 5 éves).

6 évvel ezelőtt született a nagylányom, fiatal voltam, felvilágosulatlan és tapasztalatlan. A akkori védőnő nem nagyon segítette semmi tanáccsal. A mellbimbóm , akkor úgy gondoltam, hogy alkalmatlan a szoptatásra. Totál befelé fordul, kislányom nem nagyon tudott vele mit kezdeni, ha nagy nehezen kiszívta, ahogy elengedte vissza is húzódott. Próbáltam a bimbóvédőt, öklendezett tőle. Teljesen sebesre szívta a cicimet, véres volt, féltem minden szoptatástól, minden alkalommal ökölbe szorított kézzel és összezárt fogakkal szoptattam a kislányomat, tele ideggel. 8 hetes koráig ment a dolog, gondolom a tudatalattim dolgozott és egyre kevesebb tejem lett, végül teljesen elapadtam. Utólag én is azt mondom, hogy hamar feladtam. 4 éve megszületett a második kislányom, ő elfogadta a bimbóvédőt, aztán egy idő után ment anélkül is a szopi, de csak a jobb mellből, akkor már javasolta az új védőnő az aventes bimbóvédő krémet, ami nagyon bevált, nem lett sebes a cicim. Viszont a bal mellemet sehogy nem volt hajlandó elfogadni. Elkezdtem fejni és üvegből adni a tejcit, na ez volt amit jól elrontottam, cumizavaros lett a drágám, 4 hónaposan úgy döntött, hogy nem hajlandó tovább dolgozni a tejért, megkapja majd üvegből. Erőszakkal se tudtam volna rászedni a szopira. Ja , akkoriban én is méregettem a 4 hónap alatt, tudnom kellett, hogy a jobból mennyit szopott és mennyit adjak még üvegben a balból. Ja, az még hozzátartozik, hogy a bal mellemben egyre kevesebb tej lett, aztán 3 hónapos kortól pótoltam is tápszerrel. Szóval még egy hónapig fejtem, de nem kitartóan, igy elapadtam teljesen. 2 gyereket terveztünk, de akkor teljesen bekattantam, hogy nekem kell még egy, rászedtem a férjemet is, végülis nem volt nehéz, nagy gyerekpártiak vagyunk, szóval úgy döntöttem, ha lesz még egy tanulok a hibáimból, tanácsot fogok kérni és elkövetek mindent , hogy menjen a szoptatás. Ezt azért irom le, hogy reményt adjak mindenkinek, hogy az első , vagy második kudarc ellenére még élvezhetitek ti is a következő babával a szopit. Szóval kisfiam egy hónappal előbb született, bár 3 kiló volt, mégis nagyon aluszékony, gyengécske. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni a cicimmel, nem tudta kihúzni a mellbimbót ő se. Próbálkoznom kellett a bimbókiemelővel, bár tudtam, hogy idővel majd arról is le kell szoknia. A kórházban nem szopott semmit, csak szívta a műanyag bimbóvédőt, mérlegre tették, semmit nem szívott. Fejtem a tejemet, kértem, hogy pohárból itassák meg vele. Aztán hazajöttünk, és elkezdődött a mindent beleadok elvem. Sokszor kétségbeesve mondtam, hogy megint nem járhatok igy, nem fogom feladni. Mérleget jó gyorsan elraktam, mert tudtam, hogy csak stresszes leszek tőle. A férjem már ki volt akadva tőlem, akkoriban az egész napom a szoptatásról szólt. Egész nap a hálóban ücsörögtem és szoptattam. A jobb mellemet szépen elfogadta ő is, mint középső kislányom , abból már bimbóvédő nélkül cicizett. Mindig jól is lakott abból az egy ciciből. A bal mellemmel is próbálkoztam minden szoptatás előtt. De sajna nagyon nem akart menni, igy fejtem és fejtem. 2 hónapos korára értük el azt, hogy elfogadta bimbővédő nélkül azt is, addigra több liter tejet fejtem le. Igény szerint szoptattam, nem időre és azt se néztem, hogy mennyi ideig szopik, ha elaludt is rajthagytam a mellemen, újra és újra beindult a tejleadó reflexem annak hatására, hogy a babám ingerelte a cicimet. 3 hónapos korában abbahagytam minden hókusz-pókuszt, nem volt szükség teára, se bogyókra, volt tejem bőven, és fejtem, fejtem kitartóan továbbra is. Teljesen össze voltam nőve a babával , közben megtanultam, hogy a legjobb tejserkentő ő, ha éreztem, hogy kevesebb a tejcim, nem nyúltam semmi máshoz, mint nagymamik, "jószomszédok", anyósék elveit felrúgva magam mellé vettem a kisfiamat éjszakára is, szoptunk folyamatosan. 2 nap alatt mindig visszahoztam a mennyiséget. Most 8 hónapos még mindig rengeteget szopik és még mindig fejek ( bár most már jó volna beállni, de nagyon bedurranok, ha nem ). Hozzátáplálást elkezdtem, de még nem váltottunk ki étkezést, nem sietek, nehogy most meg ezzel szúrjam el. Viszont arra rájöttem, hogy nem csak rajtunk, hanem a babán is múlik, hogy hogy alakul ez az egész. A barátnőmnek is apadozott a teje, hiába ajánlottam neki, hogy szoptassa a babáját minél gyakrabban , feküdjön össze vele, ő nem tartott rá igényt. Hiába akarta mellre tenni az anyukája, csak sírt és nem volt hajlandó elfogadni a cicit, igy sajna most 3 hónaposak, de egyre kevesebb a tejci. Hála az én kisfiam imád cicizni és nem érdekel senki véleménye arról, hogy miért velem alszik és miért cicin alszik el és sajnálgatnak, hogy nincs 2 szabad órám, mert a kisfiam cicifüggő és senkire nem bízhatom. Most kicsi és anyatejet csak most kaphat. Én azt mondom, ha szoptatni akartok, ne nagykönyvből tegyétek és ne görcsösen, hanem hagyatkozzatok a baba igényeire és rúgjátok fel a merev elveket. Remélem a következő babákkal mindenkinek sikerülni fog. Én is 3. gyereknél értem meg a szoptatásra és értettem meg, hogy hogy működhet ez az egész.

21:58 vagyok. nálunk ez volt. mindent csináltam (homeos sz@rok, moremilk kapszula, teák, stbstb.) de a fejőgéppel egyre csak apadt, apadt a tejem. Lehet, hogyha szívta volna a baba akkor sokáig kitartott volna, de így a géppel nem volt olyan inger, mintha baba szívta volna. Bár sztem ez is alkati kérdés is mert ismerek olyat aki 9 (!) hónaig fejt és végig volt szépen teje. Szerintem - mégegyszer mondom - ne pörögj már ezen. Ez olyan "ha a nagyanyámnak kerekei volnának, ő lenne az omnibusz", mi lett volna ha.... ne ezen pörögj!