Hogyan alakult a szoptatás azoknál az anyukáknál, akik a terhesség alatt egyáltalán nem terveztek szoptatni, legalábbis nagyon negatívan álltak eleve a dologhoz?

Már nagyon várjuk a kisbabánkat, hála Istennek minden jól alakul eddig, jelenleg panaszaim sincsenek, bár mint olvastam, ez eléggé jellemző a második trimeszterben a kismamáknál. Viszont van egy dolog, amitől a víz kiver, de nagyon, az pedig a szoptatás. Szerencsére itt (külföld) egyáltalán nem érdekel senkit, hogy mihez kezdek, a legtöbb nő nem szoptat, tehát nem lenne gond ha én sem szoptatnék. De nem is erre irányul a kérdésem. Mert nekem vannak terveim, hogy azért szeretném megpróbálni. Nem akarok hazudni, sem szépíteni a helyzetet, mert a kérdés szempontból szerintem fontos az őszinteség (meg úgy mindig számomra), undorodom az egésztől, csakis kizárólag kényszerből fogom csinálni, ha csinálni fogom. Olvastam olyanokról viszont, hogy akár 20 órát is tud egy baba szopni. Ez engem halálra rémiszt. Én ez nem fogom csinálni! Annyira nehéz ez. Mert nem tudod előre milyen babát kapsz, milyenek lesznek az igényei. Hiába tervezem én, hogy max. 20 percig fogom meg ilyenek, lehet hogy még véletlenül sem így fog összejönni.

Ha számít, semmilyen trauma nem ért, szex közben egyáltalán nem bánom mit csinál a férjem a melleimmel stb. Maga a tudat, hogy egy mozgóbüfé leszek, kikészít, múlt este aludni sem tudtam rendesen. Őrlődöm belül, hogy ennyire rosszul vagyok ettől. Nem értem, hogy miért, nem akartam ezt, nem kértem ezt az érzést. Ez az egyetlen dolog, ami taccsra vág, már a gondolat is. Arról nem is beszélve, mikor valaki leáll nekem erről regélni, hogy hát milyen csodálatos dolog, ő mennyire imádta és néz bambán rám, hogy nekem mi a bajom ezzel. Mintha nekik nem lenne bizonyos dolgokkal kapcsolatban nehézségük, ez alapján én is mondhatnám nekik, hogy mi olyan nehéz abban, hogy tartani kell egy diétát (csak példának írtam, mert az egyik emiatt járt pszichihológushoz). De én soha nem ítélkeznék, okoskodnék, hiszen nem jártam a cipőjükben, nincs is közöm hozzá. Persze itt pár embert kivéve nem igazán érdekel senkit a dolog, de még így is zavaró és dühítő is, mert úgy érzem rám akarnak erőszakolni valamit, amit már így is nehezen tudok elképzelni. Jelentkeztem szoptatós kurzusra is, hát na, meglátjuk mi lesz abból is. Kb. mintha vágóhídra kellene menni.

Csak azokhoz szól a kérdésem, akik hasonló helyzetben vannak vagy voltak, akik imádnak szoptatni (ami remek dolog, jó nekik), azokhoz nem! Tiszteletem az övék, de nem vitázni jöttem, se időm, se kedvem, értelme sincsen belemenni.

Ti anyukák, akiknek nehezére esett, hogyan kezeltétek ezt a helyzetet? Megpróbálkoztatok a szoptatással? Hogyan sikerült? Meg úgy összességében véve hogyan csináljátok ezt az egészet? A szülés után mi és hogyan zajlott?

Köszönöm szépen előre is a segítséget!