Azoktól kérdezem, akiknek nincs gyerekük. Téged zavar?

Én az első gyereket csak itthon szoptattam, körülötte és a napirendje körül forgott az élet, nem is jártunk el gyakran. Második gyerektől ez kivitelezhetetlen és nagy kitolás a nagyobbik gyerekkel. Úgyhogy én szoptattam nyilvános helyen, de kendő alatt. 1 éves kor után már nem igény szerint, csak alvások előtt, onnantól csak itthon szopizott.

A mellek kipakolását nem értem, meg lehet oldani ezt úgy, hogy egy mm bőrfelület nem látszik, én elsősorban saját magam miatt takartam be, mert nem vágytam rá, hogy bámuljanak, plusz a gyerek is jobban tud koncentrálni ha nem éri annyi inger. De szerintem aki ennek a látványától öklendezik, ott van baj fejben. Lehet marha magamutogató módon szoptatni, de az attól még az, ami, egy teljesen normális élettani folyamat.

Amíg nem volt kisbabám, én inkább elismeréssel adóztam azoknak, akik "mernek" nyilvános helyen szoptatni ebben a prűd társadalomban. Mert - leszámítva az iskolázatlan ösztönlényeket - ehhez pont az ilyen frusztrációk miatt bátorság is kell. Mióta van kisbabám és muszáj megszoptatnom időnként nyilvános helyen, azóta még kevésbé értem azokat, akiket egy nyilvános helyen szoptató nő kibillent lelki egyensúlyából. A mellemből annak a töredéke SEM látszik ki, ami normál nyári női ruhákból kilátszik az utcán. Nem is értem, hogy maradhat életben az, akit ez zavar, bizonyára messzire kerüli a strandokat, mert tudja, hogy ott rögtön szörnyethalna.

Persze viccet félretéve, pont emiatt nyilvánvaló, hogy ez nem a mellek látványáról szól, sokkal inkább egy pszichés eredetű, tanult ellenérzés.