Más is van, aki szoptat, de csak egy táplálási módként tekint a szoptatásra?
Úgy értem ezt, hogy én nálam nincsen érzelmi alapja. Olyannyira nem, hogy alig várom, hogy leszoktassam. Azért, mert lassan 10 hónapos, és most kezdi követelni. Ül a székben, ott van előtte az étel, de ő sírva mutogat a mellemre. Én szőrös szívű vagyok, ilyenkor nem szoktam adni neki, pár kanál finom kaja után már elfelejti. Minél inkább kéri, engem annál inkább taszít ez a része, az érzelmi kötődés a mellemhez... Úgy döntöttem, hogy veszek tápszert, mert el sem tudom képzelni, hogy még egy - másfél - két évesen is a mellemen lógjon.
Ettől függetlenül nagyon szeretem, ölelem amikor tudom, huncutkodunk, sokat játszunk, hozzám bújva alszik el mindig.
Valamiért engem zavar az, hogy ennyire szopizni akar.
Más is van így, vagy nekem van problémám? Az orvos azt mondta, hogy 2-3 éves koráig szoptassam. A védőnő pedig inkább megkérdezte, hogy meddig akarok. Mondtam, hogy max 1 éves koráig, és tök jófej volt, ötletet is adott az elválasztásra.
Egyébként is egyre kevesebb a tejem, és mivel így lapos, tök hülyén kapja be és fáj, az inyével is kapaszkodik... Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ezt még több évig csinálja.
válasza:Huh, hát ezért biztosan lepontoznak, de én pontosan emiatt nem bántam egy percre se, hogy tápszeres lett.
Barátnőm mesélte, hogy ahogy leült a kanapéra, a 1.5 éves fia ment és tépte le a pólóját, hogy cicizzen. Ez nekem sosem ment volna lelkileg.
Amúgy, ha át is tértek tápszerre, 10 hónap anyatejes táplálás nagyon szép, ügyes voltál!
válasza: válasza: válasza:Hát én szívesen szoptatok, de pólóletépés sose volt. Alapból könnyű dolgom volt, mert jó sokat de ritkán szopizott a lányom, és olyankor mindig a ház egy pontjára mentünk, máshol ilyen random szopik meg nyilvános szopi nem volt.
9 hónapos koraban már csak reggel meg alváshoz szopizott, az utóbbi mondjuk azóta is tart (2 éves lesz), de csak pár perc, utána elalszik magatól.
Sose engedtem ilyen random komfortszopit, nyilván a pici baba korát kivéve, amíg a tej beállt.
Most az újszülöttem fèl-egy óránként jelentkezik, de még ez is tejbeállítás szerintem.
A pólóletépés másoknál engem is taszít, megértem azt is, de én nem bírnám.
válasza: válasza:Az első gyerekemnél miután beállt a kereslet-kínálat, nagyon szerettem szoptatni. Mellre tettem, ha éhes vagy nyűgös volt, ha fogzott, ha a szelek/kaki kínozta. Nagyon jó volt. 1 éves koráig szoptattam, így ez a pólóráncigálós időszak nem következett be.
Most a második babám 7 hónapos, de nagy nyűgnek érzem. Nem nyugszik meg tőle. Ha picit is fáradt, akkor nem hagyja, hogy megszoptassam, ami után aztán nem alszik eleget és borul a nap. Nem alszik el mellen (aminek persze van előnye, de) az esti fektetésnél, hanem agonizál, aztán 3-szor kel éjszaka.
Nem lesz több gyerekünk, ezért próbálom összeszorítani a fogam, de bizonytalan vagyok, hogy jó-e ez így. Az esti szopit harcolások miatt meg is próbálom tápszerre cserélni, hátha azt hagyni fogja és jóllakik vele.
válasza:Én egy éves koráig szoptattam, kényelmes volt és örülök, hogy sikerült,viszont érzelmileg nekem sem adott ez semmit. Azért szoptattam, mert azt gondoltam azzal jót teszek neki és kész. Szépen lassan aztán abba az irányba terelgettem, hogy egy éves korában aztán
el tudjam választani. Azóta örülök, hogy enyém újra a testem. Engem például a tény, hogy a mellem kb a gyereké, zavart az ágyban is pszichésen. Szóval igen, nagyon szeretem a gyerekem, de se a terhesség sem a szoptatás nem volt számomra idilli dolog, elvégeztem ahogy tudtam tisztességgel, de nem sírom vissza egyiket sem. Ettől nem vagy rossz anya
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!