Mégis mi a meghitt a szoptatásban?

Egyet értek. De van aki szereti. Nem vagyunk egyformák. Bár halkan megjegyzem az én környezetemben nincsenek olyan anyák, akik szerint meghitt, csak akik saját bevallásuk szerint “elvannak vele” “nem zavarja” őket. Olyan aki ilyen sajtóban eltúlzott módon áhítozna a szoptatásról nincs a környezetemben.

Nem minden alkalom meghitt. Van amikór mohón rácsap az nem meghitt, van amikor boldogsággal,komótosan az meghitt. No meg a viszony a gyermekhez. Becsúszott? Megerőszakoltak? Tervezett? Vágyott?

Kérdező! Te szoptatsz, vagy szoptattál? Mert amíg nem tapasztaltad meg, csak külső szemlélő vagy addig nem is értheted meg. Én is rosszul voltam a gondolatától egészen addig míg az első gyermekem meg nem született. És onnantól a világ legtermészetesebb dolga lett. Nem vagyok szoptatás fanatikus, szoptatás náci de tényleg nagyon klassz dolog, sok pluszt ad, azon kívül hogy a baba a lehető legegészségesebb táplálékot kapja. Igen, valahol "kötelező" feladat, de nem muszáj így felfogni.

3 en is undorodtam tőle. Megszületett a fiam és továbbra is undorodtam tőle. Nem mindenkinek múlik el. Van akinek igen. Pl neked.

Mindennél jobban vágytam a szoptatásra. Kislány koromban figyeltem s kistesóm, ahogy eszik, én is babáztam, eljátszottam azt is, hogy szoptatom. Terhesen mindent elolvastam róla. Aztán a kislányom gótikus szájpaddal született,3 hónapig minden szoptatásnál majd össze💩-tam magam a fájdalomtól. A cumisüveg nem kellett neki,ill ritkán, olykor néha etettem pohárból. Folyton szétvolt a bimbóm. Semmi meghittséget nem éreztem. Túléltük, volt tej, de ennyi.

Én nem ismerek egy anyukát sem, aki szerint meghitt lenne. :D Szerintem sem az.

Kevés édesebb dolgot tudok elképzelni, a szopizásba kidőlt, karomban alvó kicsi babámnál

A testközelség meg hogy olyan cukik, amikor őszintén mohók, ahogy egy felnőtt már sosem áll hozzá egy étkezéshez :) vagy bambán belerévednek vagy néha hálásan és bizalommal felnéznek, hogy tényleg te adod az ételt, életet. És hát közben szerintem az oxitocin felér egy adag droggal, mint amikor nagyon szerelmes az ember és még be is szedálják :D Én sem mindig szerettem szoptatni, az eleje pár hétig meg a fogzásnál újra mindig fájt, a második vagy 9 hónapos koráig kétóránként kelt, ha akkor kérdeznek, inkább feladom és aludtam volna, az egyiknél meghíztam és ő választotta el magát, amit kicsit gyászként éltem meg, a másiknál meg már belerokkantam, olyan sovány lettem és végül én beszéltem le. De a fentiek akkor is a jó részei voltak.