Ti mit tettetek a szobatisztaság elősegítésére?

Legyen bili és wc szükitö otthon és ennyi.

A szobatisztaság egy igen nagy agyi folyamat amire az agynak meg kell érnie.

Beszéljetek rola, nyugodtan gatyástól is ülhet rajta. Lássa, hogy ti wc-re mentek... 2-3 éves korban szabad csak neki állni, olyan gyorsasággal ahogy a gyerek igényli.

Bugyipelust adtam rá.

Néha megkérdeztem, kell-e pisilnie. Ha igent mondott, mentünk a vécére. Lépcsős vécészűkítő volt, nagyon bevált.

Ha nemet mondott, ráhagytam.

Akkor hagytuk el a pelenkát, amikor 1 hétig tiszta volt a bugyipelus. Sosem volt baleset.

Őszi gyerekünk volt, és óvoda előtti utolsó nyáron szoktattuk szobatisztaságra, tehát 2,5 éves korában kezdtünk neki. Volt otthon WC-szűkítő, ill. bili is. Megmutattuk, elmagyaráztuk, biztattuk. Ráültettük. Ha sikerült, megdicsértük. Nyáron sokat volt kint a kertben meztelenül, akkor saját magán is láthatta, milyen a pisilés, és (ha agya és záróizma össze van hangolva), hogyan tudja szabályozni.

A kakilás csak jóval később ment a WC-be. Előre jelezni már tudta, de csak pelenkába volt hajlandó. Így kezdte az óvodát, de ott soha nem kakilt, leginkább azért nem, mert az ehhez szükséges nyugodt környezet nem volt meg.

Mi ha lehetőségünk volt rá, napközben levettük róla a pelenkát. Főleg nyáron, mikor kint játszott az udvaron, vagy a strandon.

A gyerek abból tanul, ha történnek balesetek.

Nem válik a gyerek számára tabuvá a pisilés, kakilás. Látja a gyerek, hogy nem dől össze a világ, ha nem a pelenkába megy a pisi-kaki.

Ha nincs pelenka a gyereken, sokkal felszabadultabb, könnyebb a mozgása, a járása, a mászása.

Megfogalmazódik a gyerekben, hogy mire való a pelenka. És nem fogja veleszületett dolognak tartani a pelenkát. Nem alakul ki félelem a gyerekben, ha nincs rajta pelus. Természetessé válik a gyerek számára, hogy folyik a pisi, megy a kaki.

Félni az ismeretlentől szokás. Amit megtapasztalunk, azt bátrabban kezeljük. A gyerek nagyon érzékeny a szülő reakcióival szemben. Amitől a szülő fél, attól ösztönösen a gyerek is félni fog. Még akkor is ha nincs szó a témáról. A gyerek érzései veleszületett dolgok, ahogy a szexualitás is. Ezeken csak rontani lehet, ha a szülő nem elfogadó. Ami a kialakuló személyiségét is befolyásolja. Az érzéseit, a szexualitását senki sem tudja befolyásolni. Nincs választás meg kell tanulunk együtt élni vele.

Ha érzi a gyerek, hogy a szülő nem elfogadó vele. Az maradandó sérülést okoz, valamint vissza veti a gyerek fejlődését. A nevelésben a legnagyobb hibát az ítélkezéssel követjük el. Tehát a gyerek nem jó, vagy rossz. Hanem olyan, amilyennek az isten teremtette.