Bölcs dolog a 'pssss' hanggal szobatisztaságra szoktatni a gyereket?

Kisgyerekként vesegondozóba kellett járnom.

Na úgy kellett odamennem, hogy ott kellett pisilnem, nem lehetett vinni. A kórház wc-je mondanom sem kell milyen volt, így alig tudtam pisilni.

A mai napig emlékszem, hogy anya guggolt előttem (kicsi voltam még mondom) és mondta, hogy pssssss, hogy könnyebben jöjjön az inger, vagy volt, hogy megnyitotta a csapot, szintén a hanghatás végett...

Ezzel a kis "rásegítéssel" hamarabb tudtam pisilni és könnyebb volt a külső tényezőket kizárni.

És nem, nem kell pisilnem, ha vízcsobogást, vagy pssst hallok :)

hogy bölcs dolog-e? jó kérdés. szerintem a bölcsesség magunkban kezdődik; jelen esetben ott, hogy mi próbáljuk meg megismerni a gyerek jelzéseit.

a mi lányunk most 15 hónapos és már az elejétől (pár hónapos korától, amikortól ülni tudott) megmutattuk neki, hogy mi a bili és hogy használhatja. még bőven nem szobatiszta, de talán sikerül így rávezetni, hogy megismerje az ingereit. nem mellesleg mi is megismerjük a jelzéseit, testbeszédét és gyakran van, hogy pisi előtt jelez és még van időnk levetkőztetni. viszont az is gyakran van, hogy nem. például a kakit egyáltalán nem szokta jelezni. eleget eszik, tehát nagyból számítani lehet rá, hogy naponta mikor fog kakilni és vagy eltaláljuk, vagy nem.

viszont reggelente (illetve délutáni alvás után is) nagyjából mindig tiszta, száraz pelenkával ébred. hogy mikor lesz szobatiszta, azt nem tudom, de bízom benne, hogy amikor eljön az ideje, akkor probléma nélkül kontrollálni fogja tudni a visszatartó ingereit.

korábban próbálkoztunk mi is mind a "pss" (vagy hasonló) hang adásával, hogy megpróbáljuk hozzákötni az ingert; meleg vízbe lógattuk a lábát, illetve próbáltuk (nagyon rövid ideig!) a pelenka nélküli "üzemmódot" is, de (főleg az utóbbi) _nagyon_ fárasztó, mi nem bírjuk (nem ő).