Mennyire veti vissza a bölcsis szobatisztaságot egy tartós hasmenés?

Két és fél éves kislányom szobatisztaságával kapcsolatban szeretném a tanácsotokat kérni. Érett, ügyes gyerek, minden erőltetés nélkül 23 hónapos kora óta szobatiszta napközben. Szeptemberben kezdte a bölcsit pelenka nélkül, imádta az új közösséget, jól érezte magát, ott is mindig lelkesen szólt, ha pisilni kellett, a kakival viszont az elejétől fogva problémák voltak. Legtöbbször igyekezett itthon elintézni, vagy alvás közben rakta bele a pelusba, de mivel konkrét baleset a bugyiba csak olyan két hetente volt, a gondozónő nem adott rá pelenkát. Én letudtam a dolgot azzal, hogy tényleg nagyon laza a széklete, és a bölcsiben még nem ér el a vécéig, ami ugye messzebb van, mint itthon a bili. A dolgok akkor kezdtek rosszra fordulni, mikor a laza székletből karácsonyra kifejezett hasmenés lett, volt, hogy napi négyszer, úgyhogy a bölcsiben pelenkát kellett adni rá. A gyerekorvos laktózérzékenységre tippel, pár hete kapja a diétát, amitől nagyon sokat javult az állapota, de még nem tökéletes, a gasztroenterológushoz viszont csak február végére kaptunk időpontot, addig még nincsen bizonyosság, és habár az ő gondozónője már újra levenné róla a pelenkát, sajnos nem csak vele van, hanem néha két másik gondozónővel is, akik ezt nem hajlandóak megtenni. Ők mindig is problémásak voltak, már akkor is liberót akartak ráadni, mikor még nem is volt hasmenése. Eddig nem zavart, mert a kaka ugyan oda ment, de ennek ellenére a pisinél továbbra is mindig szólt és akkor kivitték, viszont most, hogy már vagy egy hónapja ismét rajta van, többször is vettem le róla délután úgy a pelenkát, hogy pisi volt benne. Az egész ügyben egyetlen nagy hibát követtem el, hogy mikor a mi gondozónőnk szabin volt, a kicsi füle hallatára szóltam rá kétszer is határozottan a másik két gondozóra, hogy hanyagolják már a pelenka témát, mert teljesen vissza fog fejlődni a gyerek, gondolom ezek után ezt ők is kibeszélték a kislány feje felett, amitől pár napig láttam rajta, hogy befeszült, nem szívesen, hezitálva ült rá a bilire. Ez azóta úgy tűnik elmúlt, itthon soha nem szűnt meg szobatisztának lenni, úgyhogy elvileg nem fejlődik vissza, ma is vidáman, vigyorogva pisilt meg kakált a bilibe, állítólag kis dolognál a bölcsiben is szól, de tény, hogy továbbra is szoktam találni rajta pisis pelust, mikor megyek érte. Szerintetek ha mégis lenne benne görcs ebből a tortúrából kifolyólag, van rá esély, hogy ha rendeződött az emésztése, akkor ellazul és visszaáll a régi kerékvágásba a bölcsiben is? Könyörögtem a gondozónőknek, hogy ne forszírozzák a jelenlétében túlságosan a témát, ennek ellenére minden áldott nap már messziről kiabálják nekem a füle hallatára, hányszor kakált és pisilt, mindig ez a téma. Illetve van tapasztalatotok, hogy a problémás gondozónőket hogyan lehet rávenni, hogy közreműködőbbek legyenek a szobatisztaságra nevelésben? Nemcsak, hogy nem segítenek, de néha úgy tűnik, mintha a motiválatlanságukkal még hátráltatnák is a gyerekeket, más anyuka is panaszkodott a csoportunkból, hogy a szobatiszta gyerekére egyetlen pisi baleset után azonnal pelenka került. Tudom, ők is tisztában vannak vele, hogy feladatuk óvoda éretté tenni a kicsiket, de halogatják, és nincsen kedvem a nyáron azon stresszelni, mehet-e oviba a lányom.