Ti hogy bírjátok idegileg, hogy a gyerek mindent összepiszkít még a lakásban is, amikor szobatisztaságra próbáljátok nevelni?

Nem, nem kel a "b@romarcú anyukákra" hallgatnod. De nem is kell ilyen b@romarcú kérdést feltenni.

Te biztosan egy csodagyerek voltál, aki sohasem sírt, nem kakilt, nem pisilt. Ha mégis, akkor az anyukád valószínűleg melletted hányt udorában.... A két öcséddel meg ugyanez lehetett a helyzet.

Nevetséges vagy, nevetséges kérdéssel. Gratulálok hozzá.

Piszkítani a kutya vagy macska piszkít. A kisgyerek bepisil vagy bekakil.

Nekem még nincs gyerekem, csak két pici keresztfiam. Az elsőt annak idején még megfogni is féltem először (pár hónapos volt, 2 vagy 3), aztán ma meg már olyan természetességgel cserélem ki a pelusukat (vagyis inkább csak a kisebbét, az idősebb már nagyjából szobatiszta), ha kell, mintha tanultam volna. Először én is tartottam tőle, hogy rossz lesz a szaga, de nem is éreztem igazából, mikor csináltam. Ráadásul az első pelenkázáskor (úgy 3 éve) teljesen egyedül voltam, az idősebb fiút bízta rám az anyukája (akkor még nem volt meg a kisebb) egy órára, mondván, hogy nem lesz gond, csak figyelni kell rá, mert nemrég cserélt pelust. Hát húsz perc sem kellett, hogy rácáfoljon a fiatalúr :) . Én meg úgy voltam vele, hogy ha már rám van bízva, nem fogom hagyni, hogy legalább 40 percet kakis pelusban legyen, átpelenkázom én, maximum sokáig fog tartani.

Amúgy pedig az idősebb már egészen jól tud beszélni, tehát ha kell pisi/kaki, akkor szól, és kérdezgetve is van. Plusz a bepisilős-bekakilós balesetek miatt másfél-két óránként, ha nem is szól, hogy kell pisilni, el szoktuk kísérni a vécére, hogy biztos nem kell-e, és sokszor van, hogy bizony jön pisi.

Éjszakai balesetek ellen ott van a gumis lepedő (vagy mi a neve), vagy akár akkora még lehet betenni pelust is (igazából ezt nem tudom, hogyan van, mert a nagyobbik keresztfiam kibírja az éjszakát, a kisebb pedig még javában pelenkás).

Szerintem kellő következetességgel meg lehet oldani az ilyesmit.

19 éves lány vagyok, és a babavállalásnak nem a pelenkázós-hisztizős részétől félek, hanem magától a szüléstől. Bár tudom, hogy utólag majd nagyon meg fogja érni, de azért mégis...