Ez így erőltetés vagy folytassuk?
Ne erőltesd, hagyd a fenébe. Ugyanígy voltunk mi is, jaj, jön az ovi, kezdjük el, pedig utólag visszagondolva abszolút éretlen volt rá. Csak akkor én ezt nehezen fogadtam el, látva a többi hasonló korú gyereket.
A gyereknevelésben úgy hiszem, ez volt a legnagyobb hibám. Ha újrakezdeném, tojnék rá, fel se hoznám a témát. A gyerekre bíznám teljes mértékig, hogy mikor, hova akar pisilni, természetesen pelenkában lenne, de én magamtól nem "kényszeríteném" semmire.
Végül nekünk közel 4 évesen lett nappalra szobatiszta. Ágytiszta 5 évesen.
Utólag látom, hogy ha fejre álltam volna, se sikerült volna hamarabb, és megkíméltem volna magam annyi rengeteg mosástól, idegbajtól.
Pelenkába is pisil, de már odakap, és szól, hogy most jön. Tehát nem csak szaladgál és egyszer csak folyik.
Ma délután nem akartam erőltetni, de magától kérte a bilit, aztán bele is pisilt meg kakilt. Aztán nagyon büszke is volt magára, nem is akarta visszavenni a pelust, tehát ő nem teljesen éretlen szerintem. Viszont vacsi előtt elfáradt, bepisilt. Ezért nem tudom, hogy most mi lenne célravezető. A kis kudarcok elkedvetlenítik, de tudja mit kell csinálni és tetszik is neki.
Én beszélgetnék Vele arról, hogy ez mindenkinél így van, amikor tanulja a bilibe/ wc-be pisilést. Magatokra is vetítsétek ki, hogy bizonyára ez apával és anyával is előfordult akkoriban, amikor akkorák voltatok, mint Ő.
Biztosítsd afelől, hogy nagyon büszkék vagytok rá, mert látjátok, hogy milyen nagy, és ügyes már, és az, ha néha bepisil nem azt jelenti, hogy olyankor nem ügyes, hanem azt, hogy még gyakorolni kell, és ez így van jól.
Azt is mondhatod, hogy növeld az önbizalmát, hogy azt hitted, sokkal több baleset lesz majd, ez a néhány pedig szinte semmi, amiért nagyon büszke vagy, hogy milyen jól megy egyből Neki...
Én úgy tudom, hogy javasolt inkább az igyekezetet dicsérni. Ha azért dicséred meg, mert "ügyes", az egy veleszületett tulajdonság, nincs a gyereknek ráhatása. Ezzel elültethetsz benne egy félelmet, hogy ha hibázik, akkor kibukik hogy ő igazából nem is ügyes és emiatt indokolatlanul félni fog a kudarctól, inkább meg se próbálja (ez így elmondva hülyén hangzik, de nekem tényleg van ilyen emlékem gyerekkoromból - engem is sokat dicsértek hogy ügyes, okos stb. vagyok, és tényleg szorongtam tőle hogy ha valami nem jön össze, akkor "lebukom" hogy nem is vagyok olyan ügyes és okos).
Mondd neki inkább, hogy milyen jól igyekszik, kitartóan próbálja, nem adja fel ha épp nem sikerül, egyre jobban megy, belejön, egyre ügyesebben csinálja. Nyugodtan dicsérd meg hogy "nem adja fel", akkor is ha valójában hajlamos feladni, csak ne akkor mikor épp feladta, elkedvetlenedett.
Tudom ajánlani a pelenkátlanodj.hu-t vagy a facebook csoportot.
Ingyen elérhető vidik is vannak. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!