Ilyenkor hogyan tovább?

A lányom épp 2,5 éves. 2 éves kora óta próbálkoztam a bilivel/wc-vel, mert pisilés közben sokszor szólt, hogy éppen pisil. Nagyon elutasító volt, így nem erőltettem, próbálkoztunk, hogy leveszem a pelust, de ha besikerült a pisi, nagyon zaklatott lett, napokig emlegette. A bölcsiben is vitték/viszik őket nagyobbakkal pisilni, és először ott ült rá egy hónapja a kis wc-re. Múlt hétvégén viszont itthon is örömmel vette fel a bugyit, és 1-2 kisebb balesetet leszámítva sikerült a bilibe pisilnie. Természetesen azóta is próbálkozunk ezzel hétköznap bölcsi után, most hétvégén pedig itthon. A bölcsiben még pelusban van a gondozók javaslatára, és nem is jelzi nekik, hogy pisil. Ott fix időpontokban viszik ki őket gondozni (szükség esetén persze kimennek bárkivel).

Amiben a véleményeteket kérem: Az a helyzet, hogy a lányom akkor szól, ha már nagyon-nagyon-nagyon kell pisilnie, és 5 másodpercre van a bili, de előfordul, hogy az eleje besikerül (mondjuk a bugyi nedves lesz), utána tartja viszont, rohanunk a bilire és a többi odamegy. Hiába látom, hogy már pisilnie kell (feszeng, oda-odanyúl a nunijához), ráültetem a bilire (ha hajlandó) és nem pisil, az utolsó utáni pillanatig tartogatja. Olyat meg, hogy mondjuk indulás előtt még itthon menjünk el pisilni, el se tudok képzelni. Agglomerációban lakunk, fél órára a várostól, ha megyünk valahová, így nem mernék bugyiban elindulni vele, mert nem tudok sehol félreállni bilizni. Azt észrevettem, hogy pelusban gyakrabban pisil, mert mindig megkérdezi előtte, hogy ,,van rajtam pelus?" Normális ez a szakasz az elején, és később megtanulja elengedni könnyebben? Hogy segíthetném elő, hogy ez gördülékenyebben menjen? Vagy maradjon minden így, és majd alakul magától? Az idő nem sürget minket, egy év múlva megy csak oviba. Viszont szeretném ezt a nyitottságot eziránt most kihasználni, mert tombol a dackorszak, és amit én mondok az élből el van utasítva az esetek 80%-ában :)