Miért nem szobatiszta ismerősömék 4 esztendős gyermeke?

"Ha esetleg voltak már kórházban, kikérhetem a gyermek kórtörténetét a felhőből? El szeretném olvasni."

🤣🤣🤣

Szerintem a kérdező autista és a gyerek is!

Egyébként rengeteg oka lehet, értelmi és/vagy testi probléma, esetleg valamilyen pszichés zavar, de akár trauma is, ahogy annak is, hogy te miért nem érzékeled a határokat társas kapcsolatokban, a helyes viselkedés elsajátítása kb 7-8 éves szint..

Ha nekem kellene tippelnem, valamilyen eltérő fejlődés, 4 évesen nehezen lövik be, hogy mi is az, valószínű, hogy ők sem tudnak túl sokat, de ez elég tipikus auti, vagy értelmi sérülés dolog.

Eltérő fejlődésű gyerek anyjaként emlékszem, milyen volt, én is azt akartam, hogy senkit se érdekeljen, miért nem beszél a gyerekem, illetve miért hisztis 3 évesen, de ez nem ilyen világ, másoknak feltűnik, és nem szabad tabuvá tenni, illetve berágni rajta. Persze akkor borzalmasan rosszul érintett, nem akartam magyarázkodni meg semmi, akkoriban nehéz volt elfogadni, hogy a gyerek más, mert vagy leírták hogy fogyatékos, vagy legyintettek, hogy nincs semmi, mikor egyértelműen volt valami. Így aki elkezdte kutatni hogy mi a baja, annak magasztaltam a gyereket, aki szerint meg nincs semmi mindent rázúdítottam.

A helyes reakciót csak akkor tudtam elsajátítani, amikor már megszűnt a gond. “Egy kicsit lassabban fejlődik bizonyos területen, másban meg jobban, utána jártunk, de még nem tudnak semmi biztosat mondani, szóval várunk, ez összetett dolog, bàrmi lehet”. És utólag pont ez volt, mi szerencsére a semmi súlyossal megúsztuk, pedig volt, hogy nagyon úgy nézett ki, hogy komoly gond lesz..

Szóval érd be ennyivel, hogy tuti van valami baja, talán csak átmeneti apróság, talán súlyos, csak idővel derül ki, a szakemberek nem olyanok, illetve a fejlődés nem egzakt tudomány, nem tudják megmondani, csak évek múltán, mi is van/volt. Kb mint egy fejfájásnál, hamarabb múlhat el, minthogy kiderüljön mitől van, addig meg mindenfélét találgatnak.

Tuti kamu.

24-es: Szerintem meg most rossz a felfogásod. Senki nem köteles beszámolni a gyermeke állapotáról boldog-boldogtalannak, nyugodtan el lehet utasítani a kíváncsiskodó kérdéseket, okoskodásokat. Vannak súlyosan sérült gyerekek is, ahol egyértelműen van gond (pl. nagyobb gyerek tolószékben vagy babakocsiban, folyik a nyála, görcsbe van a keze), ezt mindenki észreveszi, attól még nem kell rákérdezni, hogy mi történt vele. Ha a szülő akar, majd beszél róla. Ahogy kéretlen tanácsokat sem kell adni. Egy megkésett beszédfejlődésű gyereknél, ahol van vmi a háttérben, tök jó azt hallgatni, hogy xy anyuka mennyit mondókázik, dumál a gyerekéhez, és ezáltal az övé már rég folyékonyan beszél, amivel kb. azt mondja, hogy a tiéd azért nem, mert elhanyagolod.