Mennyire súlyos ez a probléma, ami engem is érinthet a jövőben?

Kérdező! Nagyon sok szülő így reagál. Évekig. Mert nem tudja elfogadni. Hárít,tagad.

Talán jót tenne nekik,ha a kisfiú megfelelő fejlesztést kapna,az apuka pedig egy jó pszichológust.

21!

Azért egy autizmust nehéz eltéveszteni....

Sőt.

normál oviba jár a gyerkőc? mert ha annyira súlyos az autizmus, nem szokták normál oviba engedni, csak speciálisba, vagy legalább integrálóba. de ugye ezekhez kell diagnózis is, szakértői bizottság által. ők vizsgálják és mondják ki hogy autizmus, vagy bármi egyéb.

de ezt a vizsgálatot az ovi is kérni szokta, ha látja hogy nem oké valami a gyerekkel. és onnantól hogy bekerül ebbe a rendszerbe, kötelező a fejlesztés. van, hogy a gyógypedagógus az intézményben tartja a fejlesztést, így a szülőnek sem kell emiatt szaladgálnia, tud dolgozni. ez nagy segítség. nem lehet, hogy csak erről van szó nálatok is? bár tény, hogy amúgy nem sok óraszámot írnak elő, mellette érdemes még pluszban elhordani fejlesztésre a gyereket, otthon is fejleszteni amennyire lehet (gyógypedagógus tud feladatokat mondani, tornát, stb).

sokszor a szülők valóban homokba dugják a fejüket.. miért? mert fáj a valóság. fáj látni, hogy másoknak egészséges gyermekük van, mennyivel könnyebb az életük. megértem teljesen ezeket a szülőket, és iszonyatosan sajnálom is őket. kirekesztettek, mert többnyire az országban nincs meg ezeknek a gyerekeknek az ellátási rendszere. kevés az integráló bölcsi (ahol 6 éves korig lehetnek), kevés a gyógypedagógiai ovi, a spec iskola is... én ezek közül bölcsiben dolgoztam az integrált csoportban. volt több sérült, autista gyerekem is. volt, aki elment oviba 6 évesen, mert tovább nem maradhatott nálunk. bölcsiben szobatiszta volt, de az oviban pelenkában volt... onnan nem sokkal később speciális iskolába került.. egyszerűen hihetetlen és brutális. hiába iskola, legtöbbször ezek csak "gyerekmegőrzők"...

visszatérve, nyilván a gyereknek az lenne a legjobb, ha a szülő szeme felnyílna, és a jövőbe nézne, és aszerint igyekezne fejleszteni a gyereket, odatenni magát, mert ez a gyerek érdeke, hogy megtanulja ellátni magát. sajnos ez sok erőfeszítésbe, türelembe, kitartásba kerül. de nem akarja a gyerek, sír, hisztizik, nem csinálja a tornát hiába próbálkozol... te meg megsajnálod... mert a gyereked, mert olyan amilyen, nem tehet róla ahogyan valószínűleg te sem... és engedsz neki, mert sajnálod is. iszonyat nehéz lehet. minden tiszteletem a sérült gyerekeket nevelőké, nem cserélnék velük egy napra sem... ahogyan szerintem senki sem

Ismerek egy házaspárt fogyatékos gyerekkel. A gyerek már felnőtt, komoly fizikai ereje van. Ott tartanak, hogy veszélyes önmagára és a környezetére is. Ezt bizony komolyan kell venni. Sajnálom az apát, de nem várható el, hogy egy nő ilyen terhet vegyen a nyakába.

N

25ös vagyok.

amit fentebb is írtam, speckó suli, ami kb gyerekfelügyelet... ne úgy képzeld el, mint a normál iskolát. ezeknek a gyerekeknek egy része hiperaktív, autista, mozgásszervi fogyatékos, stb... nem tudnak megülni sem 10percig egyhelyben, nem még tanulni is..