Létezik olyan, hogy problémás baba? 5 hónapos babàm kezdetektől nehéz esett, lent írom milyen, találkozott mar valaki hasonló természetű, temperamentumú gyerekkel?

Az én lányom hasonlóan nehéz eset volt. Kb. 3 hónapos koráig majd megbolondultam vele, utána már könnyebb lett, aztán jött a fiam, hát ő meg szerintem minden anyuka rémálma.

A kettő együtt, szerintem egyenes út a zárt osztályra. Igaz, 1,5 év korkülönbség van köztük, én azóta mindenkit lebeszélek róla, kell a nagyobb korkülönbség. Amúgy én azt hittem ez normális, hiszen gyerekek.

Aztán a húgom is szült egy gyereket, és egészen elképesztő. 2 naposan letette, elaludt egyedül, soha nem volt hiszti, mindig könnyen meg lehetett nyugtatni, egyedül elaludt mindig. Álom gyerek.

Amúgy nem akarlak megijeszteni, de nekem mindkettőről kiderült, hogy adhd. Jönnek nekem a mindenféle marhasággal, hogy nevelés kérdése, meg hogy a sok tévé, számítógép, de én egész biztos vagyok benne, hogy ők ilyennek születtek.

Persze ez nem törvényszerű, ki tudja mi bántja őket, fog, hasika, bármi, lehet, hogy még később könnyebb lesz a gyerekeddel.

A szomszédasszony fia is nagyon nehéz baba volt, most meg álom gyerek, suliban kitűnő tanuló.

Nekem is 5hós múlt 1én hasról hátra nem forog, amúgy minden stimt mint a kérdezőnél bár a tükörképére már egész korán reagált és ha bohóckodunk ezt élvezi viszont vízszintesen nincs el. Én amin mindíg aggódok h a sok ölben levéstől nem fog fejlődni a mozgása. Az etető székben még egész jól elvan de azzal is folyamatosan toligászni kell meg ugye a mozgását ez se fejleszti 😑

Szóval azt hiszem ebbe bele kell törődni 🤷🏻‍♀️

Hát igen, mondják, hogy az adhd-nak már csecsemő korban is vannak jelei, de az is igaz, hogy lehet ilyen egy gyerek, és nem lesz feltétlenül adhd-s.

A türelmetlenségről meg annyit, hogy általában az kritizálja az ilyen gyerekek szüleit, akiknek vagy nincs gyereke vagy álomgyereke van. Én szívesen odaadtam volna a fiamat bármelyik bezzeganyának, hogy kezdjen vele valamit, ha tud.

Egyébként nekem most már 11 éves a lányom és 9 éves a fiam.

A lányom mindent elhagy, elfelejt, kb. 1 óra mire megeszik egy szelet kenyeret, ennek ellenére folyamatosan jár keze-lába, ezért folyton eltör, leejt, lever mindent. Szerencsére a nagymozgásokban nem jelentkezik ez a dolog, tehát legalább a tanórákon elül a suliban, viszont tulajdonképpen ébren alszik az órákon. Matek nem megy neki, képtelen két számot hiba nélkül összeadni, helyesírás is nehezen megy, abból már fel akarták menteni, de én még nem akartam, ezekből 3. A többi tantárgy 4-5, iskolában csak dicsérik, kedves mindenkivel. Viszont az önbizalma a 0-val egyenlő, az iskolai kudarcokat nagyon nehezen viseli, visszahúzódó, nehezen barátkozik, iszonyat sértődékeny, ő ugyanakkor beszólogat olyanokat, csak lesek, és fel sem tűnik neki, hogy ez sértő.

A fiam figyelemzavara enyhébb, neki inkább a magatartásával vannak gondok.

Remélem nálatok nem ez lesz a helyzet, de amúgy simán élhető így is a család, csak azt kell megtanulni, hogy a versengő szülői magatartást el kell engedni. Nem számít, hogy hogy olvas, hogy milyen tanuló, hogy lesz-e diplomája. Nem ezek a fontos dolgok.

Én minden rosszindulat nélkül írom neked,hogy ilyen egy 5 hónapos csecsemő. Biztos vannak kivételek, de általában nyűglődnek ébren, foglalkozni kell velük,ölben akarnak lenni, és szórakoztatásra vágynak :D A leírtak alapján teljesen normálisan fejlődik,bár orvos nem vagyok,az tény. Jónéhány gyereket láttam már,és mindegyiknek jár a keze lába,teljesen megszokott dolog ez ..

Szerintem inkább arról lehet szó,hogy másra számítottál ,azt hitted könnyebb lesz ,hisz a csapból is ez folyik ,hogy születik egy gyereked és minden rózsaszín meg habos babos.. Legyetek kicsit türelmesebbek,még nagyon kicsi, sokat kell vele foglalkozni de egyre önállóbb lesz, ahogy növöget. Ne mondd szegényre,hogy elviselhetetlen , mert ti vállaltátok .:-/