Bölcsi óta nagyon apás lett a kisfiam. Mit tegyek? Hogy fogadjam el?

Szerintem egyszerűen büntetésben vagy. Az ő szemében anya eltűnt, pedig eddig együtt voltunk. Amit tehetsz, hogy ezerszer elmondod neki, hogy anya nagyon szeret, el kell mennie dolgozni de siet haza és akkor ilyen-olyan jó dolgokat fogtok csinálni együtt.

Próbáljátok ki az anya időt-apa időt. Mi fen nap ugyanakkor csak az egyik szülő csak vele foglalkozik azt amit ő akar. Ez legalább 15 perc legyen. Ebben nincs sürgős telefon, gyorsan meglavarom a levest csak 100%-os figyelem.

Beszelgessetek sokat, meg akkor is ha ő esetleg nem beszél meg, együtt hárman mondjatok el a napotokat, szóval provald minél jobban bevonni magad.

Olvas a kapcsolódó nevelés témakörben, ott is sok hasznos és jó tanácsot találsz majd.

Kérdező, legkésőbb 4-5 éves korára normalizálódni fog a helyzet. Most lehet h azért apásabb, mert apa többet játszik vele, ezért most ő a "nagy szám", de azt nem teszed jól szerintem, hogy ilyenkor inkább félrevonulsz házimunkát végezni, míg ők játszanak, persze nem kell "ráerőltetni" sem magad. Legyen olyan is amikor te játszol a gyerekkel és a férjed végzi a teendőket.

Nálunk is volt egy ilyen időszaka mindkét lányomnak, pont ilyen 2 éves kor körül, amikor apásak voltak, ha bármi volt apa volt jó (pedig ekkor még itthon voltam velük), valószínűleg azért, mert amikor apa megjött a munkából egyből játszott velük, stb., és ez ebben a korban még nagyon sokat számít, én is megijedtem h biztos valamit rosszul csinálok, nem vagyok elég jó stb., de az idő bebizonyította, hogy nem.

Most már a nagyobb lányom full anyás (7 éves, de sztem kb 3-4 éves kora óta legalább így van), a kicsi is inkább anyás, bár ő van olyan h apás is, de neki az alap természete inkább apáéra hasonlít, míg a nagyobbik lányom inkább rám. Persze nyilván mindkettőjüket ugyanúgy szeretem.

Szóval fel a fejjel, gondolj arra hogy még kicsi a fiad, rengeteget fog változni, és próbálj minél többet foglalkozni vele, szeretgetni, fog még ez jobb lenni hidd el :-)

"elég fáradt és feszült vagyok munka után, és nem mindig tudom ezt a helyzetet kezelni úgy, ahogy kellene, szeretettel, türelemmel"

Én is így vagyok ezzel.

Hazamegyek egy fárasztó nap után, és nem bírom a gyerekeket levakarni magamról. Meg a macskát. És nem is akarom! Szeretem őket, és ők érzik ezt a feléjük áradó szeretetet és figyelmet. Egymásra tudunk hangolódni, és nagyokat játszunk a kertben a friss levegőn. A feleségem meg játsza a sértődöttet, holott elmagyaráztam neki, hogy:

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

> Müller Péter <