Mi volt eddig a leghátborzongatóbb dolog, amit a gyereked tett/mondott?

[link]

Ilyenekre godolsz?

Még babaként állandóan a mosógépet nézte hogy ott a papa,ezt ki tudta mondani akkor, papám lakott itt mielőtt meghalt.

Aztán utána is voltak ilyen félelmei, volt egy néni aki öreg volt a feje, a lába, és ronda ruha volt rajta,ezt ő mesélte, és nem mert kijönni a nagyszobába mert pánikszerűen sírt hogy ott van, gondoltam játékból fogok egy varázseprűt hogy azzal kikergetjük, de azt mondta hiába kergetem ki mindig visszajön.

Be kellett zárni a bejárati ajtót, az ablakokat becsukni hogy ne jöjjön be többet miután kizavartuk, de azt mondta át tud jönni az ajtón is.

1 órát biztos tartott ez a lidérce.

Szerencsére többet ezt nem emlegette.

Álmait szokta még mesélte hogy milyen félelmeteset tud álmodni hogy átmegy a szomszédhoz aki öreg és öreg a tapétája is (sose volt még ott) és mikor vissza akar jönni anyáékhoz eltűnik a lépcső és lezuhan a sötét mélybe. Én meg csodálkozok hogy miért kel éjjel -.-

3 éves

[link]

Ez komolyabb

3-as, ezt akár komolyan is vehetted volna. Az ilyen kisgyerekek még tiszta lelkek, ezért elöfordul, hogy látnak rossz lelkeket.

És bizony, vannak szellemek.

Lehet hogy hülyén hangzik, meg nem kell ördögűzésbe kezdeni, nem olyan vészes a dolog, mivel ezek a "lelkek" nem bánthatnak, nem léphetnek kapcsolatba velünk, nem tudnak, de megjelenni, megjelenhetnek, és vannak ilyenek. Én pont olvastam ilyen megtörtént dolgokról.

Nézz utána, ha érdekel.

Nekem borzalom a gondolata annak, hogy reinkarnálodunk vagy köztünk vannak a halottak

En nem akarnék hullaként élni, meg lebegni tehetetlen, meg ujraszületni sem.

Az én gyermekem eddig csak olyanokkal ijesztett rám amikor felnőttes mimikái vannak.

Pl nem figyeltem oda es azon morfondirozott hogy nekem dob egy játékot amikor ránéztem, epp lenditett, keze fent es az arca olyan volt, mint egy pszichopatának. Nem is a szándéktol ijedtem meg, hanem attol az arctol. Teljesen felnőttes komoly volt, összuhuzott szemek, halvany gonosz mosoly, mindez kb egy 1 éves gyereken.percekig azon agyaltam, ki bujt a gyerekembe. Amikor raneztem, mint akit rajtakaptak: a lenditessel megállt, nem dobta el es attert cuki mosolygos ártatlan mimikába mintha ő nem is akart volna, csak játszani

A korához képest amiert joformán még baba volt szinte, fel sem tudtam fogni, ez most mi volt?

3-6 éves kora között rendszeresen látott a lakásban egy "sötét bácsit, aki pont olyan, mint apa, csak nincs színe". ez a bácsi náha jött-ment az előszobában, de leginkább a gyerek szekrénye előtt álldogált és csak figyelt.

A hideg kirázott, akárhányszor szóba hozta. Pl társasozás közben felpattant és kiszaladt megnézni az előszobába a bácsit, aki éppen akkor sétált el az ajtó előtt.

Néha mondta, hogy fél tőle, akkor mondtam, hogy kérje meg, hogy menjen el.

Valamikor 6-7 éves kora között kezdte mondogatni, hogy régen látta már a bácsit és hiányzik. Aztán elmaratd, most már bő 1 éve szóba se hozza.