Mégis mit lehet egy ilyen gyerekkel kezdeni? Már kezdjük teljesen feladni.

1. ORVOSI OKA nincs? Lehet, hogy idegi eredetű, esetleg örökletes neurológiai/pszichiátria probléma okozza.

2. NEVELÉS: Ha nem, akkor nincs mese, a szülők rontották el, de nem feltétlenül tudatosan.

3. PSZICHOLÓGUS: Ezt pszichológusnál fel kell tárni. Ha az egyik nem válik be, másikhoz kell menni. 5-10 alkalom alatt NEM LESZ megoldás, csupán az okok félig feltárása, ha a gyerek együttműködő. Fél év-1 év adhat már részleges eredményt.

4. EGYÜTTMŰKÖDÉS: A terápiához szükséges együttműködés nem merül ki abban, hogy részt vesz és a kérdésekre jellemzően felel. Ennél jobban jelen kell lennie.

A gyerek személyiségét nem csak a környezete (szülők, iskola) határozza meg, hanem saját génjei is. Vannak ezen felül olyan idegrendszeri fejlődési rendellenességek, amelyek nem szembeötlőek, mégis meghatározhatják egy gyerek személyiségét. Sok esetben a pszichológus is csak a problémát tudja feltárni, de valódi megoldást nem tud kínálni.

Hozzáteszem, a mai oktatási rendszert és azt az irdatlan mennyiségű szemétre való általános iskolai tananyagot ismerve, nekem az a csoda, hogy a többség képes vérverejtékkel továbbjutni, nem az, hogy vannak, akik egyszerűen nem hajlandóak belemerülni a haszontalan ismeretek évekig tartó biflázásába. Úgyhogy számomra ez a történet elsősorban az oktatási rendszer szégyene.

Mit lehet kezdeni egy ilyen gyerekkel? Először is, szembe kell nézni a tényekkel; a gyerekből valószínűleg nem lesz atomfizikus. Bár vannak csodálatos átváltozások, én nem igazán tudom elképzelni, hogy a gyerek egyszer csak megtáltosodik, és a nyolcadikat már jelessel végzi. Ki kell deríteni, mi az a tevékenység, ami igazán érdekli és azon keresztül motiválni. Lehet, hogy ha sikerül eljutnia egy szakmunkásképzőig valami olyan tematikában ami érdekli is, ott magára talál és végül egyenesbe jön.

Semmit nem tudtok tenni, mert ezt direkt csinálja. Gondolom, így áll bosszút a szülein.

Ha harmadszorra tanulja ugyanazt, és nem teljesen fogyatékos, akkor legalább kettesre úgy is meg tudná írni a legtöbb dolgozatot, ha csak ül az órán. Úgyhogy ő egyszerűen azért bukik meg, mert meg akar bukni.

Erre utal az is, hogy a viselkedése botrányos.

Pszichológus is csak úgy tud segíteni, ha együttműködő.

Először az életét kéne rendbe tenni. Gondolj bele: biztos nem ok nélkül váltak a szülei. Ez elég nagy törést okoz. Aztán az apjával élt, aki feladta a harcot. Most az anyja is. Ez a gyerek azt akarja bebizonyítani, hogy őt mindenki utálja, senki se szereti, senkinek sincs szüksége rá, mindenkinek útban van. Pakolják ide-oda, ahol épp megtűrik.

Szerintem először ezt kéne helyre billenteni. Kell neki valami olyan feladat, ahol szükség van rá, ami érdekli. Pl. önkéntes segítő munka egy kutyamenhelyen, vagy valami hasonló.

Nekem is volt régen három ilyen tanítványom, nagyon értelmes, kimondottan intelligens, széleslátókörű, jól nevelt gyerekek voltak, csak mintha tanulásfóbiájuk-tanárfóbiájuk lett volna.

Sajnos pontosan nem tudom megmondani mi lett velük, mivel jómagam is tanár voltam és tanítottam (volna) őket, így kimaradtam az életükből. De talán egyikük szerintem a végén még főiskolára is ment, a másikuk pedig most indít egy nagyon komoly vállalkozást.