Mégis mit lehet egy ilyen gyerekkel kezdeni? Már kezdjük teljesen feladni.

Ennek a gyereknek nagy problémái vannak, és a szülök csak azt látják, hogy nem tanul...

Egyszerüen több idöt kéne a gyerekkel tölteni. Elöször is rögtön iskola után haza a gyereknek. Elmenni vele bicajozni, majd leülni vele tanulni. MEgnézni, megbeszélni mit csináltak órán, mi volt az iskolában. Majd elkezdeni közösen tanulni.

Szerintem a gyereket mindig negatív nevelésben tartottak, vagy is ha rosszaságot csinált, akkor te rossz gyerek vagy elmélet. Most már tisztára hülye gyereknek érzi magát, olyannak aki nem képes semmire sem, besorolták ebbe, és képtelen kilépni belöle.

Nem ajándékot vagy büntetést kellene neki adni, hanem együtt töltött idöt, segítséget a háziban a tanulásban.

De mondom, hogy nem az a pszichológus vagy más szakember feladata, hogy rávegye a tanulásra. Először meg kell tudni, hogy mi a probléma. Így persze, hogy falakba ütköztök.

Ki tudja mi baja, de cseszegetik. Tanulási nehézségei is lehetnek. Akkor meg semmit sem ér, ha egy laikus leül vele gyakorolni.

Előbb ki kell deríteni a problémát.

Általában a szülők által elhanyagolt gyerekek viselkednek így.

Legalábbis az én gyerekeimnél az a helyzet, hogy az ilyen gyerekek szülei egyáltalán nem járnak szülői értekezletre és egyáltalán nem törődnek a gyerekkel, a nevelésével, nem járnak be az iskolába sem érdeklődni, akkor sem , ha nagyon indokolt lenne.

Akikkel törődnek, akikért aggódnak, akikkel foglalkoznak, 99 %-ban nem lesznek ilyenek. Az az 1 % lehet még valamilyen motiválatlanság, azonban ennek kicsi lehet az esélye.

Te mennyire ismered a szüleit? Törődtek vele rendesen, vagy nevelés helyett inkább a TV elé ültették.

Az elhanyagolás mellé meg jött még a válás is.

Amit tehetsz te, meg a szülő:

Elfogadni, hogy a gyermek a legjobb esetben is csak 8 általános iskolai végzettséggel fog rendelkezni.

Bízni abban, hogy nem lesz azért bűnöző, léteznek munkák alul kvalifikáltaknak is.

Meg kellene próbálni kommunikálni is a gyermekkel, ami eddig nyilván nem történt meg, ha mégis , akkor eredménytelenül.

Én nem fogok tudni segíteni a válaszommal, sajnos, ugyanis innen, laikus szülőknek fogalmunk sem lehet róla, hogy mi a gond, mi van a háttérben. Amit teljesen kizárnék: hogy semmi baj nincs, csak ilyen a természete, hogy sz**ik bele. Ha a pszichológus nem segített - van ilyen -, akkor egy lépcsővel feljebb, pszichiáterhez, pszichoterápiára kellene mennie, és az anyukának is!Neki két okból: egyrészt a jelenlegi, illetve régóta fennálló helyzet egy törődő, szerető anyát annyira megvisel, hogy segítség nélkül ezt szinte lehetetlen elviselni. Másrészt nagyon gyakran az ilyen gyerekek a látszat ellenére éppen, hogy sérülékenyebbek, érzékenyebbek az átlagnál, az agresszív, vagy más deviáns viselkedésük reakció a környezeti hatásokra, amiket nem tudnak elviselni. Sok válaszolóval ellentétben én itt nem arra gondolok, hogy a szülők rosszul nevelték, vagy szabadjára engedték, stb. De például a válás előtti hangulat megviselhette a gyereket, a ki nem mondott, elfojtott neheztelések, stb. Ezen kívül pedig még sok ezer ok lehet, amit el sem tudunk képzelni, de pszichoterápia segítségével fény derülhet rá, és akkor már kezelni is van esély.

Amit segíteni tudsz szerintem: támogatni az anyukát, soha nem hibáztatni. A gyerekkel nehezebb ugyanezt tenni, de mégis muszáj. Csak akkor fog együttműködni a pszichoterápiában, ha biztosan tudja, hogy segíteni akartok neki leküzdeni a nehézségeit és megküzdeni a problémáival, nem pedig az "átnevelés", gyökerestől megváltoztatás a cél, mert akkor érthetően nem működik együtt.

TAnár vagyok, nem becsülöm le az iskola és iskolai teljesítmény jelentőségét. Mégis azt tartom még fontosnak, hogy minden gyerek tudja, hogy a valódi értéke nem iskolai osztályzatokban mérhető. Akkor is szereti az anyja, ha háromszor bukik meg. De nagy fájdalmat okoz neki (lehet, hogy ez a cél tudat alatt, mert haragszik rá?), ennél is nagyobb baj, hogy önmaga alatt vágja a fát. A cél az lenne, hogy akármi baja van, azt ne önsorsrontással, hanem olyan módon próbálja kifejezni, ami megoldást is kínál (hogy hogyan, abban megint csak a pszichiáter tud támpontokat adni, ha már tudják, mi a gond).