Éjjel felriad, üvölt mint akit nyúznak, normális ez?

Én a saját tapasztalatomat,azaz a családomét tudom elmesélni. Gyerek korom óta ez nálam is előfordul, sőt egyre gyakoribb volt, leginkább tini korom után sűrűsödött be. Ezekre én nem emlékszem csak a család. Szóval álmodom valamit,amikre általában emlékszem. Sokszor bántani akarnak és tudom,hogy menekülök. Ez kívülről úgy néz ki,hogy ordítók,torkom szakadtából és mászok hátrafelé az ágyban. Aztán csak arra kelek fel,hogy a férjem "lefog" a szívem a torkomban dobog és örülök,hogy csak álom volt. Szerencsétlen szüleim nem egyszer arra riadtak,hogy ordítok és hírtelen azt se tudták merre fussanak. Volt,hogy a szoba sarkában guggoltam és hintáztattam magam. Voltam vele specialistánál,aki alvászavaros emberekkel foglalkozik. Azt mondták,hogy ezt rémisztő álomnak hívják. Azaz olyan aktívan élem meg az álmom,hogy ha ott bántani akarnak,arra a testem is reagál és védekezik. Érdemes lenne a kisfiadat is elvinni egy ilyen dokihoz vagy alváslaborba. Valamint megfigyelni,hogy például milyen események után fordul elő. Nálam például horror filmnél vagy ha valami tragédia történik a környezetemben. Már csak azért is érdemes erre odafigyelni,mert nem egyszer úgy felugrottam,hogy össze vissza ütöttem magam a polcban,de olyan is volt,hogy az ajtót rángattam,hogy ki akarok jutni(ezeket a férjem meséli el). Én is nagyon jó családban nőttem fel,úgyhogy a kettő nem függ össze. És ne csodálkozz ha utána másnak idegesebb,mert egy ilyen nagyon megviseli lelkileg az embet,pláne ha a család többi tagja már kicsit haragszik is miatta.

27/N

Nem lehet, hogy pisilnie kell?

Az unokahugom ugyanezt csinálta, végén kiderült, hogy azért sirt,mert félt, hogy bepisil, kimenni meg félt.

szia, tutira a kistesó kavart be nála! előtte is volt, mert már előtte is terhes voltál.

foglalkozzatok vele sokat, legyen olyan program, ahol nincs ott a baba, csak ő (ha megoldható), akár csak egy fagyizás. biztosítsátok gyakran a szeretetetekről, ha ő is ott van, igyekezzetek nem agyontutujgatni a babát, tárgyilagosan bánjatok a babával. ha a kicsit megszeretgetitek, őt is szeretgessétek meg. vonjátok be a baba körüli teendőkbe. remélhetőleg hamarosan oldódni fog az elvesztésetektől való félelem (mert ő úgy éli meg hogy "lecseréltéek" egy kisbabára!)

Szinte minden gyerek életében van kb. 2,5 éves kora körül egy időszak, mikor számunkra érthetelen okból elkezd félni. Ekkor kezdi megtapasztalni a világot, ilyenkor rögzülnek be olyan tanult magatartásformák, hogy mi veszélyes, mi nem. Pl.hogy a bogarakat utálom, mert anya is utálja, vagyis ezek az állatok rosszak,stb. Tehát a tanulási folyamat szerves része, hogy megtanulja mi az, ami veszélyes rá. A kijelentései inkább kérdések, amelyek megerősítésre várnak. ( "Gergő fél a nénitől." = "Anya, ettől a nénitől tartanom kell?" ) Ez a dolog egyik része.

Amikor nem éli át nappal a félelmeit, az éjszaka "lecsapódik", újraéli a napját, ez segít feldolgozni az eseményeket. Rémálmokra a Stramonium rengeteget segített nekünk! Ha fogcsikorgatósak az éjszakák, akkor a Cina.

A kistesó ügyben a mi esetünket tudom felhozni : a kislányom kiemelkedő gondossággal, szeretettel foglalkozott az öccsével. (26 hónap van közöttük.) 3-4 hónapos volt a kicsi, amikor a leányzó éjszaka elkezdett felriadni. A végén eljutottunk oda, hogy éjszakánként 21-23alkalommal, sikítozva, csapkolódva ébredt. (Gyakorlatilag 20percenként.) Hiába vettük magunk közé, semmi nem segített. Elvittem egy homeopata orvoshoz, aki kimondta, hogy testvérféltékenység. "Dehát szereti az öcsit, nagyon kedves vele, mindig mondja, milyen jó, hogy van a baba!"-válaszoltam. Kiderült, hogy a hozzá hasonlóan példás hozzáállású gyerekek valójában annyira visszafojtják az érzéseiket, hogy az éjjel jön ki rajtuk.

Azóta több barátnőmnél született "második" és tény : 3-4 hónap után MINDEN gyerek átesik a testvérféltékenységen.

Nekünk a pulsatilla pratensis 15ch és a sedatif pc segített átvészelni ezt az időszakot.

A www.homeopatia.info.hu-n nézz utána a nektek legjobban megfelelő szernek. Biztosan segít! Kitartás!

[link]

Néz utána a pavor nocturnus (éjszakai lidércnyomás) - nak.

Nálunk ez volt az oka a gyermek éjszakai "rohamainak"

A kishuga születésével kapcsolatban - nekem teljesen bevált az a startégia, hogy a nagyobb gyermekeimnek előszeretettel ecseteltem menynire fogják útálni a kis jövevényt, mennyi baj van vele és a tetejébe " büdös is" :-)Szóval csak a negatívumokat hangsúlyoztam ki, mivel a pozitivum úgy is jön magától. És a negatív érzelmek hangozatásakor mindig hozzá tettem, hogy semmi baj velük, nem haragszom érte, ha így érez-és Őt változatlanul szeretem (ha utálja a tesóját jelen pillanatban akkor is) -4 gyermekem van, szeretik egymást és nem verekszenek. Ez utóbbit szarintem annak köszönhetem (túl azon, hogy én sem bántom őket)-amikor sor került az első agresszív, tettleges megmozdulásra két gyermekem között, határozpttam közöltem mind a két! féllel, hogy "az én gyerekemet nem bánthatod, majd a sajátodat ha akarod verheted, de az enyémet nem!" Sok sikert

Elég sok orvosi könyvet olvasok,általában az ilyet pavor nocturnus szokott okozni "éjszakai lidércnyomás".Nem kell megijedni,ezt általában kinövik,de biztos hogy valami lelki oka van még ilyen fiatal korban is.Prognozisa jó,kb annyira súlyos,mint aki álmában beszél.De ha nagyon aggaszt,vidd el gyermekneurologushoz.

Remélem,hasznos voltam.

Üdv:Jani