Hogyan kell kezelni egy gyerek hisztijét fizikai erőszak nélkül?

Nem értem, hogy egy egészséges családi közegben, ahol elméletileg mindig biztosítva van a gyermek arról, hogy szeretve van, miért merül fel, hogy ezt egy hisztériás roham közepette nyomatékosítsa? Attól, hogy a gyerek földhöz b*szás közepette nincs agyon ajnározva, még nem fog felmerülni benne, hogy “biztosan csak azért szeretnek, mert jól viselkedem”, hiszen az illető gyerek verbális és non verbális úton mindennap biztosítva van erről. Igenis egy hisztériás rohamot a helyén kell kezelni. Ha kell ott hagyni, hogy erre senki nem kíváncsi, vagy fordítani a programterven, és előbb elvinni a játszótérre, hogy kitombolja magát és ne b*ssza szét mindenki napját, vagy bármi olyan megoldás, amivel összességében még nem az a kommunkáció, hogy: “ te szegény, szerencsétlen, ázó, fázó, éhező, nem adhatok neked csokit, de te ezért egy nagyon sajnálatra méltó gyermek vagy és ért annyit ez a sértettséged, hogy üvöltözz meg eldobáld magad”. Az meg pláne nem fordulhat elő, hogy egy gyerek annyira belelovalja magát a hisztijébe, hogy ne reagáljon semmilyen külsô hangra. Akkor ki kell zökkenteni ebből. Egy gyereknek mindamellett, hogy őszintén szeretetben és biztoonságban kell éreznie magát az is fontos, azt is meg kell tanulnia, hogy a család nem demokratikus intézmény és neki is alkalmazkodnia a család többi tagjához. És értelemszerűen az alkalmazkodás alatt nem az újszülöttekre utalok, remélem senki nem kezd ilyen szinteken értetlenkedni (előfordult már, hogy mikor hasonló kérdésnél ezt megírtam, akkor vki felháborodva írta meg, hogy egy csecsemő mégis hogyan tudna alkalmazkodni).

Amikor ordított, megetették. Benne maradt, hogy ezt így kell csinálni, és sokan megkajálják.