Pszichológushoz vagy nevelési tanácsadóba mennél inkább 5 évessel?

Nevtanba nehogy elvidd. Ott leírják, hogy a gyerekkel gond van, és kiküldik az ovinak, később a sulinak.

Igen, ott is pszichológus fogja vizsgálni, de dolgoznak ők más helyen is, akár a kórházi gyermekpszichiátriára is elmehetsz vele, ott is biztos meg tudják nézni.

"Nevtanba nehogy elvidd. Ott leírják, hogy a gyerekkel gond van, és kiküldik az ovinak, később a sulinak."

És akkor mi van? Miért baj az, ha nem csak a szülő meg a pszichológus próbálhat segíteni a gyereknek, hanem az óvónők meg a tanárok is, akikkel az életük kb. felét töltik? Miért akarsz kiszúrni a gyerekkel azzal, hogy az óvoda meg iskola elől megpróbálod eltitkolni, hogy mi újság?

Utolsó, jaj de kis naiv vagy. Elmondom, mi a helyzet. A gyerekek után fejpénzt kapnak az iskolák. Bármelyik gyereket odaviszed, tárt karokkal fogadják. Odaviszel egy gyereket papírral, hogy gond lehet vele, felzárkóztatást, fejlesztést igényel. Na, már nem is fognak annyira nagyon örülni neki. És ha nem körzetes, akkor máris jön egy levél, hogy sajnos helyhiány miatt nem tudják felvenni. Saját tapasztalat, hidd el. És tagja vagyok ilyen fórumoknak, az összes problémás gyerek szülei azzal küzdenek, hogyha a körzetes suli nem válik be, képtelenek iskolát váltani.

Ugyanakkor a tanárok általános szlogenje, ha gond van a gyerekkel, vigyed speciális iskolába, én ezt nem tanultam, nem kell értenem hozzá. Mindkét gyerekemmel végigmentem ezen, egy sima figyelemzavarral már a gyógyóba küldenének a tanárok akármelyik gyereket, mert plusz munka van vele.

Az államilag biztosított fejlesztések nem érnek semmit (ezt is tapasztalatból mondom.), tehát emiatt meg végképp nem kell megbélyegezni a gyereket. Ha fejleszteni akarja valaki a gyereket, akkor magánúton hordja, súlyos pénzekért.

A mai magyar valóság. Van iskola a súlyosan fogyatékos gyerekeknek, meg van iskola a normál fejlődésmenetű, okos gyerekeknek. Kb. 10-15 %-a a gyerekeknek nem illik bele egyikbe sem, na, ők ott lógnak a két rendszer között, általában magániskolákba, tanulócsoportba vagy magántanulóságba kényszerülve.

Ugyanakkor azoknak a szülőknek a gyerekei, akik hangosan ordibálnak a tanárral, ha meg merik említeni, hogy esetleg gond van, vagy egyszerűen nem is foglalkoznak a gyerek problémáival, simán eljutnak kettesekkel az érettségiig.

Nem azt mondom, hogy ez a megoldás, de mindenesetre ne az alulképzett, alulfizetett, alulmotivált, leterhelt pedagógustól várd, hogy majd segít megoldani a gyermeked problémáját, mert keményen csalódni fogsz.

"ne az alulképzett, alulfizetett, alulmotivált, leterhelt pedagógustól várd, hogy majd segít megoldani a gyermeked problémáját, mert keményen csalódni fogs"

Én is az vagyok, és nagyon szívesen biztosítok a lepapírozott gyerekeknek többletidőt dolgozatíráskor, meg mindenféle könnyítéseket (pl. a helyesírás figyelmen kívül hagyását, csak szóbeli vagy csak írásbeli számonkérést, stb., ahogy a pszichológus javasolja), hogy könnyebb legyen az életük, kevésbé stresszes, hogy legyen esélyük jobb jegyekre is, és igenis türelmesebb vagyok azzal a gyerekkel, amelyikkel tudom, hogy figyelemzavaros vagy más hasonló probléma van, azt viszont nagyon nem bírom, ha a szülő elsunnyog minden ilyesféle fontos információt, és évek mennek el úgy, hogy azt hiszem, velem van baja a gyereknek, azért nem tud viselkedni, azért nem vezeti normálisan a füzetét, stb., amikor meg megpendítem a szülőnek, hogy korábban nem merült-e fel esetleg diszesség, akkor derül csak ki, hogy dehogynem, már az általános iskolában is gond volt... Teljesen ellehetetleníti a szülő a tanár munkáját, ha titkolózik. Én meg hogy vehetném a bátorságot ahhoz, hogy papírok nélkül megbélyegezzem a gyereket, és azt mondjam az osztálynak, hogy márpedig a helyesírási hibákért mindenki fél pontot veszít, kivéve Mórickát? Milyen alapon kivételezzek vele, ha nincs a kezemben szakértői véleményen alapuló igazgatói határozat, hogy könnyítéseket adhatok neki?

Kedves 6-os, azért beszélsz te is a tanáriban a kollégákkal, akkor nyilván tudod, hogy nem ez az általános hozzáállás a tanárok részéről, amit te képviselsz.

Az én lányom sni-s. Már túl vagyunk egy iskolaváltáson. Nem minősítem az első tanítóit, nyilván magadra vennéd. Most jobb neki. De! Hiába van kiírva, hogy üljön első padban, hátul ül, mert magas. És igen, az első padban nem papíros gyerek ül, mert az ő problémáját a tanítónő fontosabbnak ítélte meg. Többletidőt nem kap, mert a tanítónő szerint nem kell neki. Korrepetálást nem kap, mert nincs rá órakeret. 3 éve kiviszik fejleszteni, ahol gyakorolják az évszakokat meg színeznek, meg mit tudom én, hogy mit csinálnak 10 fős csoportban. De segíteni semmit nem segített. Ellenben heti 2-szer estig írhatom a gyerekkel otthon a leckét, mert ugye a fejlesztés miatt arra nem volt ideje a napköziben. És tudod mit? Már nem is szólok, mert itt még emberszámba veszik a gyereket egyáltalán, még örülhetek.

A másik gyerekem is sni-s. 3 évig küzdöttem érte, hogy kapjunk kódot, mert nagyon okos, 2 személyes szituban nem látszik egyből a gond. Csak éppen beszédértési zavarral küzd. Mondanom sem kell, őt is hátsó padba ültették, voltam bent bemutató órán, fogalma nem volt róla, hogy hol tartanak az órán. Mondtam a tanárnak, azt mondta nincs igazam, rosszul látom, ő jobban tudja. Aha, mondjuk nyilván azért is volt papírunk róla. Amikor kezdődtek a problémák, a gyerek agresszív lett, széttépte a füzeteit stb. akkor meg feljelentett az iskola bennünket, hogy a gyerek agresszív, biztos verem otthon. Persze sokra nem mentek vele, mert ott volt a papír, egyből látták a Gyermekvédelmisek, mi a gond, csak éppen az iskola magasról tett rá. Amikor számonkértem az ofő felháborodottan tiltakozott, hogy minek vittem én oda a fogyatékos gyerekemet, ő nem gyógypedagógus.

FB-on tagja vagyok ilyen fórumoknak minden egyes szülőnek ilyen s hasonló sztorijai vannak az iskolákról. Szóval én csak azt tanácsolom bárkinek, nem kell Nevtan, Szakszolgálat. Amit ott leírnak, nem kötelező jellegű. A fiamnak 4 éve ki van írva logopédus, nem kapott soha, én hordtam magánúton. Könnyítéseket nem kapja meg. Akkor minek? Magánfejlesztésre enélkül is tudod hordani. És nem érezném én ezt sunnyogásnak, csak szimpla önvédelemnek.

(Utolsóval egyet értek. Hiába az SNI kód és a kiírt fejlesztés, ha nem speciális intézménybe viszi az ember a gyereket, magasról teszek rá. Se fejlesztes, se logopédia, se többlet idő, se plusz odafigyelés. Viszont van megbélyegzés. Aki ebbe nincs benne szülőként, annak fogalma sincs milyen. A kedves, gyermekért kiálló tanítónéni ritka, mint a fehér holló.

A fejlesztést úgyis magánúton kell megoldani, ha szükséges.)

Kuki húzgálás álltalában magától elmúlik, önbántásra viszont szakember kellene. Lehet mutat egy két alkalommal vmi trükköt, ami segít, és szó sincsen nagy gondról. Érdemes naplóba írni, mikor mit csinál, és mi válthatta ki, mennyi idő után nyugszik meg és mire. Talán kiderül belőle vmi összefüggés. Nálunk az öleléses lefogás válik be. Leülök, ölbe veszem szemből, és magamhoz húzom. A hátár ölelem szorosan, a karjai a karjaimmal leszorítom finoman. Szerencsére ő nem fejelős tipus,