Sétálás közben nem akarja fogni a kezünket. Valaki van még hasonló helyzetben?

Köszönöm szépen a sok hozzászólást. :)

Nem gondolnám, hogy túl engedékeny vagyok, sőt... néha olyan rossz anyának érzem magam amiatt, hogy elmagyarázok neki mindent vagy 5x szépen, és ha nem hallgat akkor jön a veszekedés, kiabálás. Elég sokszor veszekedek rá, van mikor el-el jár a kezem is, persze nem verem agyon, de már van az a pont mikor semmi nem segít és olyan szinten kiborít, hogy akaratlanul is rá csapok a kezére vagy a fenekére. Párom az, aki engedékenyebb vele, már sok vita volt ebből, hogy mindent rá hagy, ő mindig azt csinálja, amit a gyerek akar, még akkor is, ha az nem helyes, csak azért, hogy ne legyen hiszti és veszekedés. De mostanában elég sokat beszélgettünk erről, és megmondtam neki, hogy ha nem változtat akkor a fejére fog nőlni a gyerek még jobban, mint most. Na meg ugye én sem bírom elviselni, hogy én vagyok vele egész nap, nevelem, ha ketten vagyunk tök normálisan viselkedik, szófogadó. Mikor meg haza jön apa akkor kiborul a bili és kezdődik a hiszti, nyafogás, stb. mert tudja, hogy vele szemben ezt megteheti.

A mesés dolgot ki fogom próbálni, szuper ötlet. :) Szerintem úgy őt is fogja érdekelni, és hátha végre felfogja, hogy ez az egész nem vicc.

Abban igazatok van, hogy amikor azt mondom neki, hogy ha nem fogja meg a kezem, akkor haza megyünk és tényleg , haza kellene vinni. De sajnálom is, mert fél óra mire útra készek vagyunk, és akkor már vigyem is be? Oké, tudom, hogy nem hallgat rám és csak akkor tanulna belőle, ha lenne következménye is, de tudom, hogy akkor olyan szinten hisztizne, hogy az egész város minket nézne, és ráadásul úgy néznek, mint a véres rongyra. + bejönnénk, haza jönnénk és folytatódna ide bent a hiszti, és már néha nem bírom elviselni, szét megy tőle az agyam. De azt is tudom, hogy így viszont nem tanul belőle, ha nincs semmi következménye a tetteinek.

A kresz szabályok mesés változatban szerintem be fog jönni nálunk is. :) Utána nézek.