Életrevalónak születni kell. Mi van akkor, ha valaki mégsem az? Eltapossák, elnyomják, tönkreteszik. Mi lesz aztán?

Minden (egészséges) baba életrevalónak születik! Nagy elszántsággal keresi anyja mellét, hogy ott táplálékot és biztonságot kapjon. Amikor mászni kezd, kíváncsian elindul

felfedezni a világot. Mi ez, ha nem életrevalóság? Amikor állni, járni tanul millió kudarc sem szegi kedvét, hogy újra próbálkozzon. Mi ez, ha nem életrevalóság?

Az már a szülők felelőssége, hogy később is életrevaló maradjon.

Goldmund73, hány gyereked van?

Ne mondd, hogy mind egyforma...

Ha valami szellemi problémára gondolsz akkor nehezebben ,de lehet minél önállóbbra nevelni, tanítva arra hogy minél jobban meg tudja védeni magát és ne vegye fel ha esetleg bántani próbálják.Nyilván baj mértékétől függ ez mennyire lehetséges.Ha testi fogyaték azzal is egyre több ember tud teljesebb életet élni nyilván megint csak bajtól függ mennyire.De törekedni kell, hogy minél jobb és minőségibb életet tudjon élni akár önállóan is.

Amúgy Angliában épp a minap egy Down kóros srác volt a kasszába beállítva a Sainsburys-be és lassan ,de ugyanazt meg tudta csinálni mint bárki más aki teljesen egészséges és az emberek se álltak ki a sorából vagy lesték meg természetesnek vették, hogy ő ott van ezt csinálja és úgy ahogy.Mondtam páromnak ezt a fajta mentalitást otthon is tanítani kellene.

Én egészséges baba voltam.Semmi fogyatékom, mégis gyakran voltam, vagyok elesett és gyakran éreztem úgy hogy életrevaló sem vagyok.

Szeressétek.

Az en batyam nem eletrevalo. Depresszios lett, huszonevesen jopar ongyilkossagi kiserlettel. Most 40 eves lesz. Szimplan boldogtalan es maganyos, gyogyszereket szed, de keresi az igazit, remelei hogy az elete lehet jobb. De igazabol abszolut keptelen egyedul boldogulni.

Sajnos reszben apa elhanyagolta, ő legalabbis erre vezeti vissza. De szerintem itt arrol van szó, hogy kudarcok mindenkit érnek, van akit megtanitanak feldolgozni van akit nem.

En pl nem tartom jonak a mai iranyt ezzel a "gyereket tartsuk burokban" elvvel mert ha az idealis kornyezetet teremtjuk meg szamara ahol nem erheti serelem (mint pl hogy maganoviba iratjuk, meg minden hisztinel csak megoleljuk varva hogy majd magatol feldolgozza a gondjat) akkor kevesbe tanulja meg hpgyan lepje at az akadajokat es hogy hogyan kell alkalmazkodni a nehezebb elethelyzetekhez.

Gondoljunk csak arra hogy egy csaladban a masodik gyerek altalaban sokkal gyakorlatiasabb, talpraesettebb....persze mivel njncs kinyalva a feneke, az edesanyja nem veszi fel mar minden nyekkenesre, sok mjndent maganak kell megcsinalnia mert az anyja nem csinalja meg helyettr mert a naggyal is foglalkozni kell stb.

Ezekre a dolgokra kell figyelni szerintem ha szeretnénk, hogy a gyermekunk ne legyen eletkeptelen.

Támogató környezetben félénkebb típusú vagy "valami születési problémája van" gyerek is válhat életrevalóvá (ahogy sajnos fordítva: egészségeseket is tönkre lehet tenni). Neten találhatsz olyan történeteket, ahol a dadogókból híres szónok lett, ahol a lábatlan-karjanincs ember hálát ad a párjáért és mellesleg épp életvidáman megtanul szörfözni, ahol a vak és süket lány elvégezte az egyetemet... stb. Valószínűleg valaki egyszer meglátott bennük valamit, egy szülő, egy tanár, egy barát vagy a szerelmese... és ő ezért elhitte, hogy képes uralni az életét. (Olvass utána a Pygmalion-effektusnak vagy jók még e témában a híres ókori filozófus Epiktétosz, a fél lábára béna rabszolga gondolatai.)

22 évesen már nem gyerek, és bár ilyenkor is jól jön a támogatás, ha nincs, elsősorban önmagát kell beindítania vagy ha nem megy, legalább annyira cselekvőnek lennie, hogy segítséget kérjen, keressen.

Az életrevalóság éppen olyan dolog, amivel minden gyerek születik. A szülőkkel kialakított egészséges kötődés ha megvan, akkor nem is változik meg.

Ez a bizalomból eredő önbizalommal jön meg. Ez pedig úgynevezett stabil kötődésű embereknek megy.

Stabil kötődés: első pillanattól kezdve azt érzi a gyerek, hogy ha bármi baja van, a szülei ott vannak számára, akkor is, ha csak sír csecsemőként megállíthatatlanul. Később soha nem lesz "rossz" gyerek, maximum butaságot csinláló. És ami még fontos: vannak biztos, stabil korlátai is a világnak, amin belül mozoghat.

Ebből alakul ki az a képesség, ami azt állítja be benne, hogy a világ egy szeretetteli hely, melyben nincs elveszve, hanem van támasz, öröm felfedezni, mert mindig ott a védelem körülötte.

Ez a pszichológiai háttere. Azok okulására, akik ilyen gyereket akarnak nevelni.

9

Az nem egészséges kötődést kialakító nevelés, hanem túlféltés. A kettőnek annyi köze van egymáshoz, mint Gizikének a gőzekéhez.