A gyereket rendszeresen bántják az oviban a társai. Helyes tanács akkor a szülő részéről az ovisnak, hogy ha kell rúgjon v üssön vissza?

Nem kell eltűrnie. És nem csak az a megoldás, hogy visszaüt.

Komolyan, szerintem nektek nem volt visszahúzódó gyereketek.

Én hiába mondom neki otthon, hogy üssön vissza, ott az oviban, a naggyal szemben, nem fogja alkalmazni amit mondtam.

És ha visszaüt, még jobban kap. Remek tanács.

Aztán meg 3 évesen különböztesse meg a szitukat, hogy most szabad ütni, most nem... Ezt mégis hogy???

Én ezért nem mondtam neki, hogy üssön vissza. Mert nincs értelme, úgysem teszi meg. Ha meg más szituban is üt, akkor joggal kérdezi, hogy akkor miért mondtad, hogy lehet ütni, ha nem??? Akkor mit mondasz? Hogy néha lehet, néha nem???

Az miért nem jut eszetekbe, hogy menjen oda az óvónéni mellé, és játsszon ott? Ott nem fogják ütni.

Én ezt tanácsoltam utolsó a gyerekemnek, mire egy pillanatra elfordult az óvónő és a fejét beleverték a mászokába,beszakadt,ügy lett belőle gyereket kiemelték,az enyém meg pszchiologushoz jár azota ,sajnálom a gyerekem is meg egy vagyonért van a doki is.

Ma inkább mást javasolnék neki,bizony beküldeném a férjem is akár,hogy ezt megelözzük.

"Ma inkább mást javasolnék"

És gondolod akkor nem verték volna be a fejét a mászókába??? Egy problémás gyerek akkor is verekszik. Ha visszaütnek neki, akkor még nagyobbat üt, nem hagyja abba.

Sajnálom a gyereked, de én ilyen helyzetben sem biztatnám agresszióra.

Örülök, hogy nem az én gyerekem üt mást, nem hogy biztassam rá.

Nem baz+. Menj be és segíts nekik verni a gyerekedet.

Bolond...

Nekem 6 éves fiam van, kicsit nagyobb, de őt verte egy társa, elvittem küzdősportra, hogy tudjon védekezni és sokat beszéltünk arról hogy vannak igazságtalan szituációk, amikor egy csúnya gonosz gyerek bántani akarja és én vagy a tanár néni nem látja, és akkor tudnia kell védekezni, és ezért nem fogom szidni. De gyengébb, védtelen gyereket nem bánthat. Ő ezt megértette, okos fiú.

Aztán amikor nem látta, megfenyegettem a verekedős gyereket, hogy bármit hallok, eltöröm a karját. Nem vagyok rá büszke, de nálunk a tanárok és a nevelők úgyse tesznek semmit, a gyerek szülei meg olyanok, amilyenek, úgyse lett volna értelme beszélni velük. A fiam azt hiszi keményebbnek tűnik az edzéstől és kicsit bátrabb lett, a gyerek meg inkább elkerüli. Így most béke van és senkinek nincs baja.

Nem mondom hogy legjobb megoldás, de megoldás...

Ha nem is óvodában, de iskolában hasonlókat én is átéltem.

Első körben érdemes megbeszélni, feltárni a dolgot és

megoldani a másik gyerek szüleit is bevonva (már ha lehet!)

Amennyiben az adott gyerekcsapat céltáblájává vált

(amit leírtál ebből ez jön le!) akkor azt javaslom,

hogy álljon ki magáért és üssön vissza a

legagresszívabbnak, onnantól már "fordul tisztelet"

feléje is! Farkas törvények vannak, sajnos ez a helyzet

óvodában, iskolákban is!

Ugyanakkor FONTOS, hogy tudjon vissza ütni, tehát valamilyen küzdősportot mindenképp javasolnék!

Sokat dob az önbizalmán meg persze biztosabb,

a balhé kimenetele, tehát biztosabb, hogy ő fog

jól kijönni a balhéból és nem a szemétkedő társai!

Óvodában még nem mondanám. Iskolában már igen... Harmadikban új iskolába kerültem, a fiúk azonnal rámszálltak. Az alsó tagozatos tanítónéni nagyon klasszul kezelte a dolgot és elmúlt. Ötödikben egy semmirevaló osztályfőnök alatt 5x-ös erővel újrakezdődött, akkor a szüleim többször beszéltek a gyerekekkel, szüleikkel, ofővel, eredmény nélkül, apa már azt mondta, elég csak egyszer keményen sípcsonton rúgnom, aki bánt. Mimóza voltam, nem tettem meg, utána felnőttként sokáig bántam, hogy nem álltam ki magamért. A mai napig vagyok kényszerevő, torz testképpel, 30 éves koromban pedig egy halvány analógia miatt váratlanul előtörtek a semmiből ennek az időszaknak a sebei, és több emberi kapcsolatom tönkrement.

A férjem az osztály legkisebbje volt, bántották a nála nagyobb méretű kölykök. Egyszer elege lett belőle, felszívta magát, és konkrétan bepakolta az osztály legnagyobb gyerekét a szekrénybe, és rá is sózott párat. Respektet szerzett, és többet senki nem piszkálta. Igaz, ő 84-ben volt negyedikes fiúként, én meg 94-ben lányként.

Én azt fogom mondani a fiamnak, hogy amikor elege van abból, hogy piszkálják, akkor csak egyet csapjon oda, és én meg fogom védeni akár a tanárával szemben is.