Nővérem 6 éves fia teljesen kikészíti a nagymamáját?
A nővérem állandóan anyukám nyakára hajítja a 6 éves kisfiát(!)
Anyukám már nyugdíj előtt áll, pihenésre és nyugalomra lenne szüksége.
Az a gyerek szerintem nem normális...
Veri a nagymamáját (anyámat), nem hívhatom fel anyukámat fél percre sem, mert a gyerek úgy üvölt a háttérben mint egy sakál!
Más felnőttekkel is így bánik, a férjem is azért menekül mindig előle, mert nem akarja mérgében jól megverni másnak a gyerekét.
Többször szerettem volna tervezni egy jó kis családi programot, de csak egyetlen egyszer vettem rá magam, utána soha többet.
Folyton fegyelmezni kell, amikor mennünk kell valahonnan akkor elszalad messzire, fontos tárgyakat csen el tőlünk, amivel aztán fenyeget hogy bedobja a folyóba, stb...
Befogja a szemem vezetés közben, a nagyi szemét a múltkor majdnem kilőtte valami játékkal.
Állítólag félévkor kivették a gyereket az oviból, mert nagyon megvert egy másik gyereket.
Nagy balhé volt belőle.
Ma 3 percre találkoztunk délután, azóta is azt próbálom kiheverni...
A szülei sem bírnak vele, azért passzolják le mindig.
Mi a francot lehetne kezdeni egy ilyen gyerekkel?
Anyukám testi épségét féltem...
Itt az a baj, hogy az anyja mentális beteg, erre szedte a nyugicukrot terhesen is. A gyereknek pedig egy erős, higgadt, lelkileg stabil szülő kell, jobban mondva kettő.
Apuka hol van?
Ott van anya, a nagyi, te, és soha, senki nem szól rá arra a gyerekre? Nem neveli senki? Mindenki csak lepasszolni akarja, elkerülni, kihagyni. Az anyja is, te is, a nagyanyja. Kár volt azért megszületnie, hogy mindenkinek útban legyen.
Azért viselkedik így, mert megtanulta, hogy erre reagáltok, foglalkoztok vele. Ha elvan csendesen a sarokban, akkor mindenki lexarja, hogy a világon van.
Utolsó: ez nem így van, foglalkozva van/volt vele, szeretetet kap akkor is mikor nem érdemli meg. Bárcsak tudnám hogy miért ilyen. Ahogy nőtt, úgy kezdte csinálni ezeket a dolgokat. Barátai is lennének ha nem verné meg őket...
Én nem vagyok mellette, mert messze lakok. Csak látogatóban voltam néhány hétig.
Olyan nincs, hogy nem érdemli meg a gyerek a szeretetet. Nem szeretetmegvonással kell büntetni. Ha ritkán látod, nem tudhatod pontosan, hogy mennyit foglalkoznak vele, hogy nevelik. Az eddigiekből inkább az jött le, hogy mindenki csak lepasszolni akarja. Te írtad, hogy a szülei mindig lepasszolják, a nagymamája már nem akarja vállalni, te meg három perc után is idegbajt kapsz tőle. Egy gyerek megérzi, ha mindenki csak szabadulni akar tőle és provokatív viselkedéssel is reagálhat.
Vigyék el a szülők nevelési tanácsadóba és gyerekpszichológushoz is, mert az is lehet, hogy valamilyen figyelemzavara van vagy hiperaktív.
Szerintem éppen hogy jódolgában veszett meg, mert a fenekét is szinte már nyelvvel tisztogatták amióta csak kibújt..
Az apuka jelen van, nem csonka családról van szó. Programokat szerveznek neki, (strand, élménypark, bmx-ezés, stb..) Hétvégente a nagyira van hagyva, mert akkor van csak szabadideje. Pontosabban most is rá van hagyva, mert kitudódott hogy szabadságon van...
Mindig szeretni kell a gyereket, persze....
Majd meglátnád miket művel...
Anyukádnak kellene rendbetennie az unokát. Nem biztos, hogy a gyerekkel van a gond, hanem azzal, hogy mindent megengednek, elnéznek neki.
Már utálok anyósomnál lenni a gyerekemmel (ha menni akar, csak beadom, otthagyom), mert a gyerek megüti a mamát, csúnyán beszél vele, kiabál stb. Kértem, hogy ne hagyják, igenis legyen bünti, csapjanak oda, ha kell. Nem, inkább ajnározza jajj szegényt, és még kis édességet is kap, hogy lenyigodjon.
Velem, apjával, én szüleimmel nem engedi meg magánek ezt a viselkedést és hangnemet a gyerek, mert igenis kap érte.
Szóval tudja, hogy hol lehet, és bizony ott csinálja is. És itt az eredmény!
"szeretetet kap akkor is mikor nem érdemli meg"
ilyen nincs! a gyerek mindig megérdemli. nem a gyerek a rossz, hanem a viselkedése.
Ki akarja erőszakolni a játékot, csak játék közben azonnal bedurvul és üt-vág ahol ér és fülsüketítően "gyomra mélyéből" vastag hangon üvölt, akartam én vele játszani és foglalkozni, de a majomszeretet is véges... nem vagyok én a gyerek csicskája!
Foglalkoznak vele, de nem érti meg az "állj"-t.
Feltétel nélkül szeretni kell a gyereket, persze...
Kíváncsi lennék nálatok meddig tartana a türelem egy ilyen problémás gyerekkel szemben.
A türelem és a szeretet nem ugyanaz, nagy a baj, ha a kettőt párhuzamba állítjuk. A türelem elfogyhat, a szeretet nem.
Miért nem érti meg az álljt? mert nem elég határozottak vele szemben. Nem elég mondani, tenni is kell. Ha most ezt nem csináljuk, nem játszunk, akkor ki kell mozdulni abból a helyzetből. A felnőttnek is.
Problémás gyerek anyukájaként írom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!