A lányom kikészíti a barátnőmet a szeretetével, mit tegyek?

bocsi,hogy megkérdezem,de mit tud ez a lány-amit te nem?egy ekkora kislánynak még nincsenek olyan jellegű titkai,amit esetleg veled nem merne megbeszélni(néha pl a pasi dolgokat könnyebben mondják el idegennek)-de ő még kicsi ehhez.mi lenne,ha megbeszélnétek egy bizonyos napot -ez lenne a ....nap(nem tudom a nevét)-és ekkor lehetne vele-fagyizás,telefon..stb.beszéld meg a kislánnyal,hogy ő sem ér rá mindig,dolgozik,családja van..stb.és mit mond a barátnőd-zavarja,vagy udvariasságból nem meri mondani?

előző vagyok-bocsi ,félreértettem.itt annyira az anyukák irnak,hogy azt hittem,te is az vagy.arra gondoltam,h van egy kislányod-és a legjobb barátnőddel történt a szitu.na -igy teljesen más.nagyon sajnálom-nem irtad,hogy nincs anyukája.akkor viszont érthető.én először a barátnőddel beszélnék,h mennyire zavarja a történet-és a kislánnyal is,hogy inkább először téged hivjon-és,ha olyan dolog,amit nem tudtok megbeszélni,akkor őt.nincs esetleg más nő a környezetben-aki esetleg szóba jöhet?keresztanyu,osztályfőnök,barátok anyukája?

Egy gyereknek anyukára van szüksége. Ez azt hiszem egyértelmű. Vagy te szerzel egyet neki, vagy ő keres magának. Ez utóbbi van folyamatban. A gyerekek amúgy nagyon okosak. Szépen magyarázd el a helyzetet, kezeld egyenrangú partnerként. Kérdezd meg a véleményét, az érzéseit. Együtt oldjátok meg a problémát.

Bocs, hogy ezt írom, de szerintem nem a kislányoddal van a gond, hanem a barátnőddel. A gyerek reakciója ebben a helyzetben természetes. A barátnőddel kellene tisztázni, hogy mit akar tőletek, milyen távra tervez, mert ha csak futó kaland vagy neki akkor nem csoda, ha nem akar a lányoddal kapcsolatba kerülni, de ha hosszú távra tervez, akkor vegye megtiszteltetésnek a gyerek bizalmát és éljen vele, ha jót akar mindannyiótoknak.

Értem. Lehet, hogy picit elsietted a bemutatást, de ez most már lényegtelen. Nem unatkozik a kislányod így nyáridőben túl sokat? Szerintem mondd el a barátnődnek, hogy mit érez iránta a kislány és ennek mi az oka, és azt is, hogy ne ijedjen meg tőle, próbálja lazán kezelni a dolgot, vagy ha tényleg zavarja egy kérdés vagy telefonhívás akkor rövid úton irányítsa hozzád a gyereket, pl " Ne haragudj, én most ebben nem tudok segíteni neked, de szerintem apukáddal jobban meg tudnád beszélni, szóltál már neki erről a dologról?" stb. Szerintem a kislányt csak összezavarnád, ha nála kezdenéd el a változtatást, esetleg annyit mondhatnál neki, hogy egy nap max egyszer hívja föl esetleg megbeszélt időpontban, mert nem ér rá egész nap vele társalogni, dolgozik, tanul, nemtommicsinál... Talán ha megkezdődik az iskola akkor kevesebb ideje lesz a kislányodnak is telefonálgatni, és többet lesz a barátaival.