Mit tennétek, ha a gyereketekről kiderülne, hogy megölt valakit?

nem támogatnám semmikép. lehet h a gyerekem de mi lenne ha pl engem ölne meg utána vagy valamelyik szerettünket.. :S

Minden szülö védi és óvja a gyermekét, akármilyen is az, akármit is tett az. Valószínüleg én magam adnám fel, nehogy még egyszer megtegye. Bünösnek érezném magam, keresném, hogy hol rontottam el a nevelést, próbálnám átvenni róla a terheket, amennyire lehet.

Én mellette állnék,hisz a gyerekem,én szültem DE a büntetését mindenképpen megkellenne kapnia,mind gyakorlatilag mind lelkileg...

Akkor is a gyerekem lenne. Valószínűleg enne a bűntudta, hogy az én hibám, mert lerontottam a nevelését, de azért támogatnám, hiszen az anyja vagyok. De semmiképpen nem segítenék megúszni a büntetést, sőt.

Egy szülő mindig támogatja a gyerekét. Nem a bűnben és a büntetés elkerülésében, hanem abban, hogy helyrejöjjön az élete, amennyire lehet.

Amit irsz az borzasztó.Én is szülő vagyok,de nem támogatnám.Amit csinált vállalja érte a felelőséget.Ha takargatod kivéded máskor is megteszi.mert a kkor ugye ezt is lehet.Tőltse le a neki szánt büntetését,majd ott elgondolkodik mit tett.A börtönbe le is diplomáztak már pl, a viszkis.

Igen, első ránézésre lehetne mentséget találni, ahogy az egyik hozzászóló mondta, de gondolj bele: Ha jogosnak érzed, akkor nem emberölés? Dehogynem! Ha megöli az erőszaktevőt, akkor ő mi? Ártatlan bárány? Ugyanmár! A gyilkosság az gyilkosság. Talán találhatunk magunkban enyhítő körülményeket, de a tény, az sajnos tény! Nem rejtegetném otthon, de ha az én gyerekem, és én neveltem, ő fel is adná magát, mert tudná, hogy ez nem elmismásolható dolog. A legnagyobb bűn, ami létezik! A gyerekem maradna, látogatnám és segíteném, ahogy tudom, de nem bújtatnám el, soha! L27

attól függően ítélném meg a helyzetet, hogy milyen okból kifolyólag gyilkolt.