Mit tehetnék még? A középső lányom meddig csinálja ezt?

Hát igen... Kedves Kérdező!

Volnának még kérdéseink, amik megválaszolása nélkül pl. én is csak széttárhatom a kezem.... Hmmmm... nem tudom.

Én ajánlanék egy látszólag drasztikusnak tűnő módszert, ha volna bátorságod megtenni, kipróbálni... mert bátorság az kell hozzá. De, talán próba - szerencse!

A következő... Amit eddig tettetek az ügy érdekében... nos hát pont az ellenkezőjét tenni (vagyis nem tenni)... még ha az olyan gonosznak is tűnik eleinte.

Tehát, ha eddig Ő 'öltöztette' a picit, mostantól Anya öltözteti... Ő csak nézheti, vagy segíthet abban.

Ha eddig a sírására 'odagurultatok' hozzá megnyugtatni... mostantól hagyni magára, had bőgjön.

Ha eddig ....... mostantól PONT AZ ELLENKEZŐJÉT tenni (vagy éppen nem tenni), amit eddig jónak gondoltatok.

Mondom, nagy bátorság és lelkierő is kell hozzá, mert ez most szó szerint kínzásnak fog tűnni vele szemben.

De, mint mondottam: PRÓBA - SZERENCSE alapon azért egy misét megér... De nem csak egyetlen egyszer! EZ fontos. Mert én tudom, hogy a "SZÜLŐI SAJNÁLAT", a megsajnálás az egeket képes súrolni, ha a saját gyermekünk lelki egészségének megóvásáért kell küzdeni. (Sajna néha majom-szeretettel)

Hátha mégis bejön. Tehát amondó vagyok: PRÓBÁLKOZNI KELL! Más lehetőségetek nem nagyon van.

Azért van még 1: egy kitűnő pszichiáter segíthetne... de az sem egyetlen alkalmi beszélgetés kapcsán. (alsó-hangon >1/2m Ft)

Az ERŐ legyen Veletek, hogy merjétek meglépni azt, amit eddig még nem próbáltatok!

Hogy lenne már 1-2 m forint?!!

Szerintem keress másik pszichológust és menjen pár alkalommal terápiára. Igenis szorong a középső, fel h elveszít. Neki se jó ez, nem direkt csinálja, ő is nagyon szenved. Érzékenyebb, mint a legnagyobb, más típus, talán bizonytalanabb is ezért éli meg ilyen nehezen.

Mindenképpen sokat segíthet egy jó szakember aki oldani tudja a szorongást és a félelmet.

Azt hiszem félreértettél #13.

1.) A 1/2(mFt) = egy-ketted, azaz 0.5mFt, 500ezer akart lenni. És nem egy alkalommal értendő, hanem többszöri alkalom (kurzus) formájában.

2.) A lélekgyógyász (pszichiáter) segítségét nem kimondottan a kisgyerekre értettem, hanem elsősorban a szülőkre. Mert nekik van elsősorban segítségre szükségük, nem is annyira a gyereknek.

Nyilvánvaló, hogy a gyerkőc "hozott" mentalitása, örökölt készsége (az a tény, hogy másabb, mint a nővére), a családi hierarchiában elfoglalt helye is közrejátszik nagyban a fennálló problémát illetően. Az viszont, hogy a szülők hogyan viszonyulnak a kicsi habitusához, pozíciójához, tehát ahhoz, hogy mennyire készítették fel a középső lánykát a pici érkezésére... Háááát, azt kell hogy mondjam, túlságosan is.

Az nyilvánvalóan látszik, hogy a 4 éves féltékeny a picire. S teszi ezt annak dacára, hogy minden előkészületet megtettek a szülők a pici érkezését illetően. No, itt érzem a bajt. Túl sokat is tettek... túl sokat is foglalkoztak a kérdéssel. Túl sokat beszélgettek erről vele. Csak simán játszani, babázni, időnként sétálni kellett volna, ahogyan tették eddig is. De nem többet, mint bármelyik másikkal. És nem előadást, fejtágítást tartani olyasmiről, amit a 4 éves tudatával még fel nem tud fogni. Miért is? Mert, hogy még nem élt át közel hasonló szituációt sem, hogy el tudta volna képzelni azt, amivel megmagyarázták neki, hogy mit is jelent majd a jövőben középső tesónak lenni a nagy és pici között félúton. Mert még nem volt neki ilyen élménye, tapasztalása. Hogyan is lehetett volna, hiszen most találkozott először ezzel a jelenséggel.

De a szülők voltak olyan jóságosak, hogy alaposan felkészítették erre a "traumára", a "középső gyermek" szindrómára, hogy úgy mondjam... Túl sokat beszéltek hozzá a jövőről. Hogy milyen lesz majd, ha.... Itt érzem a probléma gyökerét. Ugye ismerős a mondás: "A jóból is megárt a sok!"

Szóval szegény szülők jót akartak, nagyon jót és nagyon alaposan, tudatosan, mi több tudományosan... de ezzel - a jövőre irányuló lehetőségek előre vetítésével - talán többet ártottak, mintha meg sem szólaltak volna, hanem csak élték volna köznapi családi életüket (a jelenben!) a gyerekkel ugyanúgy, mint amikor a legidősebb, aztán a középső is megszületett.

Kedves Anyuka!

A kisgyerek ebben a korában (1-7) rendkívül fogékony mindenre. Ez persze köztudomású. Az is, hogy a kisgyerek spontán és őszinte. Az viszont már kevésbé ismert, hogy a kisgyerek nem igazán tud mit kezdeni a "jövő" és a "múlt" eseményeivel, mert azok számára olyan illúzió képek, amik vagy már nincsenek, vagy még nincsenek... Ezért is képes egy és ugyanazon személyt hol gyűlölni (féltékenynek lenni rá), hol meg szeretni, babusgatni. Viszont mindezt a jelenben, szinte majdnem egy-időben.

Nem győzöm hangsúlyozni, h. ami nem könnyen érthető meg a gyermek számára... mint pl. egy kis-tesó érkezése a jövőben, azzal szemben értelme nem nagyon tud mit kezdeni. Neki arról sincs fogalma, hogyan került mellé a nővére, amikor Ő a saját kezdetleges tudatára ébredt. Egyszerűen csak ott volt és kész. Mint Anya, vagy Apa. Vagy talán elmeséltétek a 4 évesnek, hogy miként repítette a gólya a lakásba a nővérét és Őt is? Remélem nem próbálkoztatok a gólya mesével, de a gyerekcsinálás és szülés tudományos magyarázatával sem.

Ez kb. olyannyira érthető a 4 évesnek, mint egy 10 évesnek a Laplace transzformációról, vagy az univerzum csillagközi poráról előadást tartani, stb. Semmi! Nulla. Csak összezavarodik tőle az elméje. Nem véletlenül pl. Andersen meséket érdemes olvasni pici korban lefekvés előtt. Könnyedeket, Lite-osakat. 4 évesnek még a Piroska és a farkast sem ajánlanám... mert az számára tiszta horror.

Szóval azt mondom én, csak semmi tudatos felkészítés... csak meseszerű napi JELENLÉT szükséges minden gyermek számára. Együtt lenni (játszani) vele, höcögtetni, hintáztatni, bujócskázni, mesélni és énekelni, dalolni, vagy csak fütyürészni, ha más nincs. Rádióból, TV-ből is inkább zene szóljon, mintsem a híradó, vagy a Tom és Jerry, vagy a korunkban oly népszerű, mai idióta mesefilmek. Lehetőleg esti mesét se TV-ből nézzen. Inkább csak fülével hallgasson. Miért? Mert, ha látja is, azzal gyengíti, tompítja vizuális képzelő erejét. Az pedig fontos lenne, hogy fejlődjön.

Nos, ez lenne a jövőre vonatkozó javaslatom.

Hogy jelenleg vajon mit lenne érdemes tenni? Talán azt, amit már előzőleg is javasoltam.

De ne legyen benne semmi tudatos és tudományos... hiszen nem egy felnőtthöz beszélsz. Hanem egy kissé "túlprogramozott" kis zsarnok-hoz, a család "réméhez", akinek sírására úgy ugráltok, ahogyan Ő fütyül. Na, ezt kell tudomásul venni és ha az eddigiek nem váltak be, akkor VÁLTOZTATNI KELL a stratégián! De roham tempóban, mert Ő még ezt fel sem fogja, hogy mennyire kikészít Téged, de a család összes többi tagját is. Ezért nem is kell rá haragudni. Hiszen még csak ~4 éves. Viszont nem ostoba! Egy csomó mindent megtanult már, pl. a magyar nyelvet is (gondolom). De azt is megtanulta, h. megfelelő mennyiségű sírással-hisztivel bármit elérhet. BÁRMENNYI SZERETETET, még több törődést és egyre csak többet kicsikarhat magának! AMIT Ti meg is ADTATOK eddig NEKI, ugye... hogy közben meg már romokban heversz.

Na... akkor most talán meg kellene próbálni fokozatosan, vagy akár drasztikusan lecsökkenteni, elvenni azt, amiből eddig túl sokat kapott: a törődésből. És bár valószínű nem azonnal, de kitartással, idővel csodát fogtok tapasztalni...

Legyen a jelszavatok mindig: A MÉRTÉK!

Nem kell mindent vakon elhinni, amiket itt most kifejtettem. Utána kell járni mihamarább, hogy mennyi a valóságtartama. Aztán sürgősen cselekedni.

Az ERŐ legyen Veletek!

A Piroska és a farkas az Grimm. (Egyébként A Grimm-mesék eredetileg felnőtteknek lettek gyűjtve a falusi népektől, csak aztán átírták őket fogyaszthatóbbra, de azok között is van olyan horror, amit Disney sem tudna megédesíteni... pl. van egy amelyikben valami kísértetkastélyban tekéznek a szellemek koponyákkal, mert a főhősnek az a baja, hogy nem tud félni.)

Andersen meg elég depresszív, pl. olvasd el a Kis gyufaáruslányt, aki a végén megfagy, vagy amikor az ólomkatona és a balerina összeolvad a tűzben egy ólomszívvé és így lehetnek örökre együtt.

közbe megtaláltam a MEK-en:

[link]

[link]

Szerintem ezek inkább iskolásoknak valók.