Mennyire abnormális hogy így gondolkodom a gyerekekről, a gyereknevelésről és ez riaszt el?

A csecsemő/kisgyerek is önzetlenul feltétel nelkul szeret, ha látnád milyen retek anyák után is sir a gyerekük, vagy szebben fogalmazva ha elhizott paraszt is lennél akit mindenki elhagy, a gyermeked lenne az egyetlen aki akkor is mosollyal ölel!

Amugy meg mivel az életre kell nevelni ea nem fogod tudni egesz életében a kezét fogni, de az önallosodas amugy is beléjuk van programozva, igy teljesen egészseges az is hogy a szárnyaikat nyitogatják bátran elutasitva a szülői szavakat is hogy azert is menni fog egyedul :).egy igazi anyának igaz fájoan, de valodi öröme ha latja hogy megállja a helyét gyermeke nélkule a nagyvilágban, nem véletlen a könnyek sem az esküvőjén :)

A meglátásoddal az a baj hogy a gyermeki feltétlen szeretetet nem is ismered(sokan tipikusan pont ezzel a zsarolo modszerrel is nevelnek pl ha nem jossz, itthagylak, mert az anyák tudják hogy a szeretetmegvonás egy érvágás a gyereken, olyan szinten szomjazzák. Ha anya kiabál akkor is.)illetve hogy a természetes leválást kiforgatod es hálátlanságnak titulálod.

Abszolut nem vagy képben. De váljon mentségedre sok anya sincs képben. Keveseknek adatott erzelmi intelligencia hogy realisan itélje meg vajon miert felesel a kamasz peldaul. Miert dacol a két éves. Ez nem a szülő ellen iranyul. A szülő az origo.

A kis újszülött valóban még ösztönös és nem érez szeretetet az anyukája iránt, de nagyon hamar pár hét alatt elkezd kötődni hozzá, felismeri az anyukáját, kifejezetten őérte sír, ha mással hagyják.

Egy anya pedig azért látja el, mert azonnal szereti, hisz tervezte (jó esetben), vágyott rá, tudta hogy az eleje ilyen, de a későbbiekben mennyi közös boldogsággal jár (de persze vannak negatív dolgok is).

Én személy szerint imádtam a babám rabszolgája lenni, szerettem a vele való törődést, az ellátását. De azt is mikor csak aludt és nézhettem. Mikornpedigbő is "megkülönböztetett" másoktól és éreztem, hogy hozzám ragaszkodik, engem szeret, az maga a csoda.

Persze, az benne van, hogy hálátlan lesz egy gyermek, de így hozzáállni az elejétől? Ezért kell kialakítani egy megfelelő viszont, nem azt éreztetni, hogy te CSAK egy gyerek vagy és nem számítassz semmit, nem ütni, verni, megalázni, akkor azért valószínű jó szívvel fog visszagondolni a szüleire és mégha lesz lázadós időszaka, akkor is meg lehet vele találni a hangot.

>Nade a feltétel nélküli szeretet igazából csak az anyában van meg,nem?

-Hát ja, pont attól feltétel nélküli :)