Ti mit gondoltok erről a cikkről?

Tényleg döbbenetes. Kisebb sokkot kaptam amikor az egyik kamaszkori legjobb barátnőm, anyaként bocsánatot kért a 2,5 éves lányától, amiért az hisztériás rohamot kapott pusztán azért mert hidegben nem mehetett ki az udvarra játszani.

Vagy amikor végig néztem ahogy kb másfél órán át ebédeltet, mert a kislány minden falat után távozott az asztaltól játszani. Anyuka meg a világ legtermészetesebb dolgaként 6-dik alkalommal is újra melegítette mikor visszatért.

Ekkor voltam olyan 26 éves, gyermektelen. De első dolgom volt később megtudakolni a szüleimtől, hogy most én vagyok a h..lye, vagy ez így tényleg nem normális nevelés? Tényleg elgondolkoztam a szüleim felé tartva, hogy gyerek nélkül még olyan könnyű képzeletbeli jó szülőnek lenni... de ez azért nem túlzás? Aztán a szüleim elmesélték, hogy na nálunk aztán ilyen nem volt. Pl: nem volt kötelező ennem, ha nem voltam éhes, de nem álltak nekem vigyázba órákon át, hogy mikor kegyeskedek enni egy falatot. Később úgyis szóltam ha megéheztem és akkor nyugodtan leültem és ettem.

Valamiért mostanában nagyon eluralkodott, hogy utálják a gyerekeket.

Régen is voltak verekedős, hisztis, szófogadatlan gyerekek.

Nem lehet, hogy inkább a felnőttek lettek türelmetlenek és zsémbesek?

Egy gyerek hangos. Az óvodában 20-30 másik gyereket kell túlkiabálnia, így megszokja.

Egy gyerek aktív. Egy felnőtt (feltételezzük egészségesen él és nem tunyult el) fáradt ilyen-olyan okból. A gyerek pörög, főleg ha új inger éri.

A gyerek még nem tudja mikor hogy kell viselkedni. Nem egyszeri alkalomból fogja megtanulni. Bizony sokszor kell elmondani, elmagyarázni. Ez egy folyamat.

Szóval szerintem divat lett "utálni" a gyerekeket és szemforgatva fogadni, ha bemennek valahová.

a paraszti életben nem az volt, hogy akkor eszünk amikor Ödönke akarja. szépen elé volt rakva az étel és meg kellett enni. Régen nem az volt, hogy gyerek hisztizhetett, sok esetben(pl. háborúban) a gyerek nem engedhette meg magának hogy hisztizzen és éééérdekes a gyerek megértette.

a hiba a mai szülőkben van, amikor az anyuka kétségbeesve rohan vissza a konyhába, mert Ödönke nem kék hanem piros bögrében akarja a kakaót stb.

manapság a szülő vagy szolga és ezért nem fenyít vagy azért, mert inkább leakarja tudni gyorsan a hisztit és ugye egy kinder tojás gyorsabban elmulasztja, mint a fél órás nevelés.

#4 én nem tudom... én csak a neveletlen gyereket utálom. Mert abban igazad van, hogy sokszor milliószor el kell mondani egy gyereknek valamit. De amikor azt látom a boltban, hogy a gyerek hisztizik, anyuka meg meg sem próbálja nevelni, vagy esetleg inkább telefont nyomkod, akkor azon piszkosul fel tudok háborodni, mert zeng az egész üzlet. De ha azt látom, hogy egy hisztiző gyereket az anyja épp nevelni próbál, akkor elnézem a dolgot, mert anyuka épp azon dolgozik, hogy abba maradjon.

Szóval nem csak a neveletlen gyerekeket utálom, hanem a nevelni képtelen szülőket is.

Az pedig, hogy az oviban hangoskodnak az semmire sem mentség. Hiszen pont ott van a helye a hangoskodásnak. De még én magam is emlékszem hányszor mondták el nekem a szüleim, hogy "most felszállunk a buszra/bemegyünk a boltba de ott nem szabad hangoskodni, mert másokat zavar. És ha elkezdett felfelé kúszni a hangerőm, akkor már rám is szóltak, hogy ne zavarjak másokat.

Még arra is emlékszem, mennyire vigyázott anyukám, és mennyire odafigyelt ha a villamoson velem szemben idegen ült, és a rövid lábaimmal még simán össze tudtam volna koszolni a szembenülőt, mivel nem a földet érte, hanem leginkább a szemben ülő nadrágját. És mindig rám szólt anyukám, hogy vigyázzak ne legyen koszos a néni ruhája mert én sem örülnék ha engem más összekoszolna. Na ez pl ma már abszolút nem működik, tisztelet a kevés kivételnek. A gyerek az anyja szeme láttára lóbálja a lábát összerugdosva ezzel a szemben ülőt, és a legtöbben épp csak nem tapsolnak még mellé,hogy milyen ügyes ez a gyermek... én meg közben legszívesebben kimosatnám vele a nadrágom.