Segitseg: hogyan lehet “megvaltoztatni” egy rosszul nevelt gyereket?

Ha pl anya el akar menni a boltba, bejelenti, nem engedélyt kér, majd menne nem. Ha a gyerek ideges lesz és hisztiben tör ki, anya higgadtan leguggol, megöleli, és közli, hogy neki el kell menni vásárolni, de ettől még nagyon szereti őt és vissza fog jönni ebéd előtt.

Aztán elmegy.

Addig apuka otthon elmondja ugyanezt a gyereknek úgy, hogy "tudom, hogy mérges vagy, megértem, hogy hiányzik anya, de el kellett mennie, ebédre visszajön, nagyon szeretünk téged mindketten" párszor megpróbálhat egy ölelést, de maradjon a gyerekkel egy légtérben, és várja meg, amíg lehiggad, mindig legyen elérhető közelségben, ha a gyerek bújna.

Szerintem ez a gyerek nem "rossz", hanem egyszerűen fél attól, hogyha másnál van a kontroll, rossz történik, ezért akar irányítani. Biztosítsák a szülők a megbízhatóságukról sok betartott ígérettel, hogy a gyerek biztonságban érezze magát és "átadhassa" a kontrollt.

Máshogy is lehet, de szerintem így helyes.

Ja és ilyenkor gondoljanak arra, hogy hosszútávon a gyerek érdekét szolgálja, mint pl az orrszívás vagy a gyógyszer.

Gondolom ők is lefogták ilyenkor az üvöltő gyereket, amikor pedig végeztek a gyerek megnyugodott és jobban érezte magát, majd pár hónap/év múlva megtanulta, hogy kellenek a kellemetlen dolgok a hosszútávú jóért.

Kérdezd már meg a testvéredet, hogy a te gyerekeid lelkibetegek és vajon utálnak téged, amiért nem csak tartottad őket, hanem neveltél is?

Nevelési tanácsadó előtt jelentkezzenek be a szülők egy pszichológushoz, mert a gyerek nevelését nem lehet helyrehozni addig, amíg ekkora káosz (sötétség) van az ő fejükben.

Komolyan, ilyen életképtelen szülőket!

Szóval az a baj, hogy a szülők nem tudnak következetesek lenni, mert nem bírják nézni, hogy a gyerek "szenved", ha nemet mondanak. Ebből következően nem fog a helyzet változni, mivel a szülők is képtelenek változni.

Az egyedüli megoldás elég drasztikus, de az egyetlen megoldás ilyen helyzetben, ha kiemelik a gyereket a komfort zónából és egy ideig más neveli (nagyi, nagybácsi családja stb.), ahol már le vannak fektetve a szabályok és nincs apelláta senkinek sem, amihez a gyereknek kénytelen-keletlen alkalmazkodnia kellene, és csak így tudna elindulni a változás felé, csak az a baj, hogy amint visszakerülne a szülőkhöz, azoknál ismét elfajzana a gyerek, mert nem képesek következetesek lenni. Persze ez jogilag sem járható, csak eljátszunk a gondolattal!!!

Vagy egy másik lehetőség, ami bizonyos csatornákon is ment, a Nanny. Amikor egy keménykezű nevelőnő beköltözött a családhoz és megmondta, hogy kinek mi a feladata és azt is, hogy a szülő mikor mit reagálhat. Ezzel a szülőt is megtanítva a korlátok fenntartására és a következetesség megtartására. Ez itthon nem tudom mennyire lenne lehetséges, hogy találni egy olyan Nanny-t, aki hosszabb időre beköltözik a családhoz, és rendbe rakja őket (főleg a szülőket).

De visszatérve a Földre, se tanárok, se pszichológus nem fog tudni segíteni, mivel nem a gyerekkel van a hiba, hanem a szülőkkel. Amíg a szülők nem tudnak változni, addig a helyzet sem fog.

Alapvetően azt kell megérteniük hogy azzal hogy egy elviselhető gyereket nevelnek nem pedig egy hisztis kis korcsot, azzal hosszútávon a gyereknek tesznek jót. Tehát a gyerek jövője és kiegyensúlyozott felnőttkora oltárán fel kell áldozni a pillanatnyi nehézséget (hogy mondjuk bizonyos dolgokra nemet kell mondani néha, és határokat szabdni).

Rengeteg kutatás és videó van az interneten arról, hogy ez a fajta nevelés később mit okoz a gyerekekben. Nem jó dolog, hogy 18 éven keresztül abban élnek hogy ők a legszebbek és a legokosabbak, nekik mindent szabad, nem baj hogy nem nyert semmit legalább megpróbálta, stb. Mert utána egyszer csak kikerülnek a burokból és rájönnek, hogy a világ nem így működik, az élet nem fair, nem ők a legszebbek és a legokosabbak, nem mindig az van amit ők akarnak, és a próbálkozásért legtöbbször semmi nem jár. És ebben a pillanatban az egész életük széthullik, összetörik az önképük, és jöhet jobb esetben a terápia meg a depresszió, rosszabb esetben a drogok és az elmúlás.

Még egyszer mondom tehát, a gyereknek tesznek jót azzal, hogy nem viszik túlzásba a pozitív megerősítést és nem hagyják hogy mindig minden úgy legyen, ahogy a gyerek akarja. Mert a világ nem ilyen, ezt be kell látni.

Hát igen, csak jól neveléssel lehet megváltoztatni egy rosszul nevelt gyereket és minél hamarabb hozzászoktatni ahhoz, hogy a szülő a falkavezér.

Nem értem, hogy miért kellene engedélyt kérni bármihez is. Kisfiam elmegyek a boltba, pont.

Vagy nem adni neki a kedvenc kajáját és ha kérdőre von, akkor megmondani neki, hogy ez azért van, mivel nem mehettem el a boltba így nem tudtam megvenni.

Nem hiszem el, hogy tényleg a gyerek dirigál ebben a családban, de mindenképpen a szülőn a felelősség és a megoldás. Nem pszichomókus meg nevtan kell ide, hanem szülői finomkodás helyett gyökeres változás, ami eleinte nem lesz kellemes, de viszont szükséges!

Később már sokkal rosszabb lesz a helyzet !!

Egyébként a még egy gyerek vállalása jó ötlet lenne, mivel ismerek hasonló családot, ahol a kis elkényeztetett, akarnok gyerkőc a kistesó érkezését követően rázódott gatyába illetve tanulta meg, hogy nem csak körülötte forog a világ.

Eleinte neheztelt érte, de mára már alkalmazkodó, normális viselkedésűvé vált és imádja a kistesóját - szóval pont hogy azért kellene vállalniuk talán, hogy ne legyen annyi idejük a méregzsákra és megtanulja, hol a helye.

Nem a gyerekük szeretetének elvesztésétől kellene tartaniuk (ez az uralkodás nem szeretet), hanem attól, hogy a szülői tekintélyüket már elveszítették....

De még nem késő cselekedni!

5 éves könyörgöm,nem 15. A megoldás nagyon egyszerű és "kegyetlen" : az van amit a szülő mond,nem amit a gyerek .

Ha hisztizik tojni kell a fejére, vagy a szobájába küldeni .Majd rájön,hogy nincs értelme és abbahagyja . Ha boltba kell menni,anyuka nem kér engedélyt az óvodás gyerekétől hanem elmegy. Büntetés-jutalmazás az jó ötlet szerintem,és hiszti/ helytelen viselkedés után elbeszélgetni vele amikor megnyugodott .

Ezzel a majom szeretettel egy önző,akaratos ember lesz a gyerekből,szociális élet nélkül,mert a társaságát senki nem fogja elviselni. Körbe lehet nézni a mai 15-25 korosztályban,rengeteg példa van elkényeztetett,életképtelen emberek .

Én sajnálom a kisfiút,nem az ő hibája,de muszáj a szülőknek összeszedni magukat. Amíg ez nem megy én a helyükben biztos nem vállalnék mégegy gyereket ,hogy aztán kettőre lehessen ráhagyni mindent és sírdogálni,hogy gyomorfekélyt kapok .

Egyébként nem értem mitől drasztikus az,hogy bejelentem a gyereknek,hogy elmegyek boltba,20 perc múlva jövök addig játszál szépen apáddal. Vagy nem engedek a hisztinek . Ha nem kezdik el sem,akkor egyék meg amit főztek ...