Autista lesz a gyermekem?

A gyerekek 2-3 éves kor körül kezdenek együtt játszani, addig is lehetnek nagyon kezdetleges barátságok, de inkább csak elveszik egymástól a dolgokat, együtt pakolásznak, utánozzák egymást. Az, hogy nem akar pápázni és nem fogja a kezedet, nem autista tünet. Valószínűleg olyan típus, aki nem szereti, ha megmondják neki, mit csináljon. Sok gyerek utál kézen fogva menni és visít is, ha muszáj. Önállóan járnia 16, bármilyen megkésett fejlődési lépcsőfok esetén 18 hós korig "kell", beszélni meg 3 éves korig illik elkezdeni. Járásnál azt mondják - és nálunk bevált - hogy amikor egyedül fel tud állni pl. guggolásból kapaszkodás nélkül, akkor nagyon közel a siker.

Nekem az egyik gyerek 16 hósan indult el (bizonytalanul, addig sosem hagyta vezetni magát) és 26 hósan kezdett beszélni (de rögtön mondatokban és érthetően, addig csak "eee"-t mondott), ő sosem volt bújós, mindig egyedül altatta magát (konkrétan elküldött), viszont a gyerektársaságot nagyon szerette. A másik gyerekem állandóan rajtam lóg, nehezen oldódik, de 1 évesen már stabilan rohangált, másfél évesen mondta, hogy "anya" és állathangokat utánzott meg élethűen szirénázott, viszont csak 30 hós kora körül kezdett beszélni és sokkal lassabban lett érthető a beszéde. És egyik sem autista (hál'Istennek).

Miért lenne gond, ha valaki aggódik? egy anyának az a dolga, hogy aggódjon és az anyai megérzés sokszor jobban bejön, mint az orvos vagy védőnő véleménye aki nyilván sokkal ritkábban látja a gyereket. Én is aggódós típus vagyok és ha nem lennék az, akkor már több ízben megszívtuk volna (illetve főleg a gyerekek), mert volt már olyan hogy azt mondta az orvos akihez elvittük a lányomat, hogy az utolsó előtti pillanatban érkeztünk...a védőnő és a háziorvos szerint jelentéktelen probléma volt, én voltam az aki szorgalmaztam, hogy vigyük el a legjobb szakemberhez. És én erőltettem a dévényes terápiát mindkét gyereknél, aminek köszönhetően szuper a mozgásuk , a párom mindig fölöslegesnek tartotta, meg igazából mindenki a környezetünkben. Én amondó vagyok, hogy inkább vizsgálják ki feleslegesen a gyereket, minthogy ne vigyem el kivizsgáltatni és utána ostorozzam magam miatta.

Amiket írtál, azok alapján egyébként még egyáltalán nem valószínűsíthető az autizmus. Még várj egy picit, a szakemberek sem fognak tudni semmit mondani, aztán ha 2 éves korában is még hasonlóan viselkedik akkor elkezdhetsz komolyabban is utána járni. De pl. egy korai fejlesztő központban való vizsgálat simán belefér már ennyi idősen is, max azt mondják hogy nincs gond...