Egy nagy pofon (? ) miatt vajon tényleg sérülhet a beszéd fejlődése?

Engem sokat ütött az apám, ráadásul alkoholista volt. Rettegtem tőle, anyám öngyilkossággal fenyegetőzött egyfolytában.

Mindenért én voltam a bűnbak és eléggé lelki roncs felnőtt lettem. De az iskolát kitűnőként végeztem és semmilyen tanulási nehézségem nem volt. Sőt szerintem pont az iskola volt az egyetlen örömforrás és sikerélmény amihez fordulhattam.

Én is arra tippelnék, hogy a konkrét pofon miatt inkább nem akart beszélni, nem pedig nem tudott volna. Ha pedig folyamatos szorongásban, félelemben élt, akkor az nyilván befolyásolta a tanulási képességeit.

A legjobb példa a szorongás és a tanulás kapcsolatára az ún. „matematikai szorongás” (érdemes utánaolvasni, nagyon érdekes), ami miatt az egyébként jó képességű gyerek nem tud megfelelően teljesíteni. A legszebb ebben az, hogy ez sokszor úgy alakul ki, hogy a tanítónő maga szorong a saját tudása hiányossága miatt, és ezt átragasztja a gyerekekre (nyilván van, aki érzékenyebb erre, van aki kevésbé).