1,5 éves fiam ha nem kapja meg amit akar a boltban vagy itthon, akkor levágja magát a földre és ordít. Tegnap jòl leégetett a boltban. Mit csinâlok rosszul?

LEsz még ilyen :)

Semmi gond a neveléseddel, hisztizett egyet, próbálj következetes maradni és ne engedj neki.

Hehe :)

Nem kell mindent megvenni amit megkíván, bár én ha ilyen helyre megyek mindig van nálam 1-200 Ft ilyen esetekre.

Nem hiába pakolják tele a pénztár környékét cukorral meg csokival.

Nekem két lányom van, a kisebbik 2 éves vele is szoktam harcolni, de megszoktam neki mutatni mi az amiből választhat, így talán annyira nem szokott hisztizni.

Dackorszak, majd kinövi.

#2

Egy MÁSFÉL ÉVES gyerek nem képes ilyen összefüggéseket látni, te bántalmazó észlény.

Kérdező, kezdi magát elkülöníteni a külvilágtól és érdekeit érvényesíteni, csak nincs rá még eszköze. Ezt kell megtanítanod neki.

Eddigi "nevelésed" egy életben tartás volt, a nevelés most jön. Zökkentsd ki a szituációból, és vond ki onnan, egy határozott nem kíséretében. Semmi anyaszomorú, semmi ütlegelés, azaz semmi erőszak, semmi vízzel sokkolás és semmi bűntudatkeltés. Most jön a nevelés, melynek nem észköze a fizikai vagy a lelki bántalmazás.

Ordított. És? Minden gyerek ordít. Miért égetett volna le? A pénztáros rokon előtt ciki a saját gyereked?

Valóban, "nevelni" eddig nem nagyon kellett, az majd csak most jön.

"kicsavarta a kezembõl a kezèt és ordìtott."

Én ebben az esetben vagy felemelem, és elköszönök, otthagyom a boltot (hónom alatt a kapálózó ordító gyerekkel), vagy - nem tudom, milyen viszonyban vagy a rokonnal - elsétálok, otthagyom a gyereket. Persze úgy, hogy én lássam őt, de ő ne lásson engem. Ezt ugye akkor teheted meg, ha vagy olyan viszonyban a rokonnal, mert különben úgy néz ki, mintha elhagynád a gyereked. De amint feltűnik neki, hogy eltűnt a közönség - azaz te - egyből abba hagyja, és azzal foglalkozik, hogy megtaláljon.

Nagyon fontos a következetesség. Ne engedj neki semmi esetre sem. Ha amúgy vettél volna neki valamit, ilyen szituban SEMMIT ne vegyél. Ha nem ordít, akkor kaphat VALAMIT. AMit te döntesz el. Esetleg mutatsz 3 dolgot, amiből választhat. Így azt hiszi, hogy ő döntött, pedig te. Hisz 3 olyan alternatívát mutatsz amit megengedsz, bármelyiket is válassza.

Most bocs, de mit vársz el tőle? :)

Másfél éves. Tudja, hogy a boltban vásárolni szoktatok, ehhez képest nem vettetek semmit, tök érthető, ha csalódott. Még kicsi, majd megtanulja lassan, hogy mindig mindent nem kaphat meg. Sok ilyen lesz még, nyugodj meg. :)

Bizony, a határokat minden gyerek feszegeti, de következetességgel orvosolható a dolog. Amúgy a nevelés nem itt kezdődik, hanem rögtön az elejétől.

Pl nem veszed fel minden nyöszörgésre. Anyu nekünk ha éjszaka elkezdtünk sírni, mindig adott 5 percet (miután már etetni nem kellett minket, természetesen). 10-ből 8-szor visszaaludtunk, a maradék kettőből pedig legalább egyszer kiderült, hogy csak figyelemre vágytunk, akkor puszi-puszi, szia, aludj tovább. Azon egy alkalommal, amikor probléma volt, azt megoldotta anyu. Hasfájás, láz, stb.

Pár hét alatt (!!) rájöttünk, hogy ha nincs bajunk, akkor jobban megéri visszaaludni, mint bömbölni :D

Délutáni alvás után is legalább 15-20 percet hagyott minket ébredés után magunkban játszani. Oda volt készítve minden kis bibizbasz, és hallotta anyu, hogy fenn vagyunk, nem ment be, mi pedig elfoglaltuk magunkat. Amikor pedig bejött, fülig érő szájjal köszöntöttük.

Hisztinél ugyanígy. Egyszer csinálta csak meg, hogy "otthagyott" (ő látott engem, én nem láttam őt), rögtön elfelejtettem, mi is volt olyan fontos, hogy torkom szakadtából rinyálni kell érte :D