Baj van a kislányommal? Csak itthon lenne mindig velem, se játszóra nem akar menni, sem gyerektársaságba.3 éves. Erőltessem? Szeptemberben oviba megy.

Otthon azt mondja nem akar menni és ezért nem is viszed?

Vagy viszed és ott is így viselkedik?

Mert az egy dolog hogy ezt mondja, de lehet ha elvinnéd mégis csak élvezné.

Ha viszed és ott is ilyen visszahúzódó, akkor érdemes szerintem elvinni pár helyre (persze nem erőltetve), de ne az oviban érje őt először a "társasági élet". Játszóházakra vagy valamilyen gyerekprogramokra gondolok.

Igaza van az 1. hozzászólónak, fontos tudni, hogy ha mégis elmentek valahová, ott hogyan érzi magát.

Az én gyerekemmel egy ideig iszonyú nehéz volt elindulni bárhová, egyszerűen nem akart menni, azt mondta, ő csak velem akar lenni itthon. Aztán, ha ott volt már jól érezte magát, de ha utána megkérdeztük, milyen volt a program, azt mondta, hogy rossz. Meglehetősen bosszantó volt az az időszak. :)

Mivel az a helyzet, hogy én nem vagyok oda a játszóházakért, csiribiri táncokért és ilyesmikért, sőt, a zsúfolt játszótereket is nagy ívben kerültem mindig, nem erőltettem ezt a gyereknél sem. (Mondjuk van kertünk szerencsére, így nem a szobában ült folyton.)

Olyan programokat találtam ki, amiket együtt csinálhattunk, nagyobb sétákat tettünk, kirándultunk… aztán elmúlt a folytonos ellenkezése, és jól beilleszkedett az oviban is (bár nagyon sok időbe telt, mire nem azt mondta, hogy utál oviba járni :).

Nincsenek olyan gyerekismerőseitek, akikkel össze lehetne járni célzottan? Vagyis, hogy ne a játszótéren kelljen idegenekkel haverkodni? Ha belegondolok, én sem szívesen lennék folyton-folyvást más és más emberek között, miért gondoljuk, hogy a gyerekeknek szeretniük kell vadidegen gyerekekkel játszani?

Én a helyedben nem erőltetném. Az óvoda egy olyan dolog lesz, ami kötelező, ahol (jó esetben) évekig ugyanazokkal az emberekkel lesz körülvéve. Tudni fogja, és rajtad érezni fogja, hogy nincs mese, oviba kell járni, és ki fogja alakítani a kapcsolatait, ha már biztonságban érzi magát majd, megszokja a környezetet. Nem lehet és nem kell „trenírozni” egy gyereket erre.

Erőltetni nem kell, de egy kicsit terelgetni nem árt. Néhány hónap múlva oviba megy, és ne érje váratlanul, hogy ott bizony vannak más gyerekek.

Nem kell direkt betenni 25 másik mellé a homokozóba, de séta közben észrevétlenül közeledni kicsit mások felé szerintem belefér.

Nézd, én egy autista gyermeket nevelek, és sokáig azt gondoltam, az a természetes, hogy a gyerek igenis játsszon a többiekkel, mert attól érzi jól magát. Aztán rá kellett jönnöm, hogy egy frászt, ezt csak mi gondoljuk, ő nagyon is jól érzi magát egyedül szöszmötölve, neki felér egy kínzással, ha erőltetik azt, hogy másokkal játsszon. (Ez nem jelenti azt, hogy nem tud gyerekekkel játszani, de nagyon fontos, hogy ki és hogyan közeledik hozzá.)

Nem mondom, hogy a gyereked autista, dehogy! Csak annyit, hogy nem nekünk kell eldönteni, hogy mi a jó gyereknek, mert az "úgy szokás". Ha ő nem érzi jól magát, hát nem érzi jól magát. Az oviban meg úgyis ki fog majd derülni, hogy mennyire képes beilleszkedni a közösségbe, hogyan viszonyul a többiekhez.

A fiú akire vigyázom, minden induláskor előadja a hattyú halálát, hogy ő nem akar menni. Se oviba, se boltba, se játsztóra. Ha már ott vagyunk akkor haza nem akar jönni.

Ő négy éves.