Hogy fogadta a tágabb család a gyereked diagnózisát, problémáját?
Kitartást! Nem te reagálod túl, hanem a nagyszülő.
A rokonok a saját sebezhetetlenségükbe vetett hitet védik vagy ennek a lerombolását siratják a hülye reakcióikkal, csak persze ez a szülőknek és az érintett gyerekeknek egyáltalán nem segít.
Próbálj meg külön leülni a sipákolós nagymamával (papával?) jó messze a gyerektől és a többi családtagtól. Hallgasd végig, aztán mondd el neki a lehető legegyszerűbben, mi a helyzet, mit fogtok csinálni, és mik a lehetséges kimenetelek. Esetleg ha jó kapcsolatban vagytok valamelyik szakemberrel, vidd el hozzá a kedves rokont, világosítsa fel ő. Aztán pedig határozz meg nagyon egyértelmű magatartási szabályokat. Pl.hogy a gyerek jelenlétében nem beszélünk a problémájáról. (Nem úgy értem, hogy senki és soha, de nem ez a nagymama, és pláne nem egy harmadik személlyel.) Tilos figyelmeztetni a gyereket a tick miatt, vagy felszólítani, hogy ne csinálja. Ha idegen, más rokon szóba hozza, ezt és ezt válaszoljuk. Stb.
Ha ezeket nem képes betartani, korlátozd a minimumra a kapcsolattartást.
Az én fiam Aspergeres.
Nem mondtam el senkinek. Sem a családban, sem máshol.
Inkább tartsanak egy kicsit felelőtlen és gyengekezű szülőnek engem, és neveletlennek a gyereket, mintsem látványosan sajnálják őt, és erősítsék benne a hendikeppet a beszélgetések során.
Éppen az ilyeneket elkerülendő, amiről írsz, kedves kérdező...
Szerintem az utolsónak nincs igaza.
A gyerek mindig egy kicsit más lesz, szerintem sokkal nyomasztóbb, ha olyan elvárásokat támasztanak felé, amiknek nem tud megfelelni, esetleg erősítik benne az ennek a gyereknek valami baja van érzést.
Nyilván én sem fűnek fának híresztelem, de a szűk család(apa, tesóm, legjobb barátnőm, és a nagyszülők) mind tudja. Kell is tudniuk a napi/heti kapcsolat miatt, a barátnőmnek meg azért, hogy meg tudjam valakivel rendesen beszélni.
Nem mindenkiről feltételeztem az idióta reakciót.
Szerintem jó, ha a gyerek és a szűk környezet is tudja a fontos dolgokat.
A titkolózástól nagyobb súlya van a dolognak, mint amekkora igazából.
Köszönöm a válaszokat nektek is.Az én gyerekemről bárki láthatja,hogy furcsa,aki 5-10 percnél több időt tölt el vele, vagy naponta látja.Nem is tudnám "titkolni",nem is szeretném.Az olyan lenne, mintha szégyellni kellene magát azért,mert olyan,amilyen.Ő még kicsi,szerintem nem érzékeli,hogy különbözne a többiektől.
Megértem azt is,aki nem mondja el senkinek.Remélem segítő szakemberekkel azért tud beszélgetni,kérdezni,ha igényli.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!