Veletek fordult már elő, hogy nehezen viseltétek el egy barátotok gyermekét?
Egyedül nevelem az ötéves kislányomat, összeismerkedtem egy másik anyukával, az ő lánya hat éves, a szomszéd házban laknak, gyakran segítünk egymásnak, vigyázunk egymás gyerkőcére, elhozzuk oviból, stb. Rendkívül kedves az anyuka, szeretek vele beszélgetni, időt tölteni, és a kislánya is cuki, de sajnos nincs a legjobb természete. Gondolom, hogy alapból, otthon nyugodt kislány, de társaságban elmondhatatlanul felpörög. Örömében, bánatában kiabál, megállás nélkül rohangászik, beszélgetni is nehéz mellette. A lányomnak megörül, ha meglátja, de három percen belül már veszekszik vele valamiért, folyamatosan dirigálja, ki mit csináljon. Ha mondanak neki valami jó hírt, pl. hogy kap csokit, nem azt mondja, hogy mondjuk 'jaj de jó', hanem velőtrázót sikít. És makacs. Például kitalálja, hogy ő most folyatja a csapból a vizet, és én megkérem, hogy hagyja abba, ne pazarolja a vizet, csak néz rám, és közben csinálja tovább, nem izgatja, mit szeretnék tőle. Ha az anyukája vele van, még elviselem, de bevallom őszintén, nem szeretek rá vigyázni. Elmondhatatlanul lefáraszt, főleg a két gyerek együtt. A legnagyobb probléma ugyanis, hogy az én lányomat is bepörgeti. A viselkedése átragad őrá is, és csinálja utána a hülyeségeket. Rossz hatással van rá, ez kifejezetten aggaszt. A legdurvább, mikor itt is alszik nálunk (szerencsére ritkán), mert egyszerűen nem hajlandó lefeküdni. Közli, hogy nem, és kész, és nem hagyja elaludni az én lányomat sem. Az értelmével egyáltalán semmi gond, abszolút okos kislány, de azt hiszem, a szociális készségével lehet valami bibi, nekem úgy tűnik, nem veszi észre a többi ember érzelmeit. Legutóbb a játszótéren odaállt egy idegen kisfiú mellé és folyamatosan azt hajtogatta neki, adja oda a játékot, ami épp a kezében volt. A fiú apja először magyarázta neki, hogy az most kell a fiának, de mikor a kislány rá sem hederített, és továbbra is rámászott a fiára, apuka megunta, és dühösen, emelt hangon mondta neki, hogy mostmár menjen onnan. Ő pedig továbbra is szemrebbenés nélkül álldogált ott, meg sem érintette, hogy egy felnőtt férfi épp az előbb kiabált vele. Sokáig gondoltam, hogy én vagyok túlérzékeny, de maga az anyuka mesélte, hogy a kislányt elhívta egy csoporttársa egyik nap magukhoz, akik meg is mondták neki őszintén, hogy a gyerek kezelhetetlen volt, semmit nem tett meg, amit kértek tőle. Én rendkívül sajnálom, hogy ez a helyzet, mert persze nagyon aranyos és kedves is tud lenni a kicsi, de egyedülálló anyaként így is épp eléggé le vagyok fáradva, nagyon nehezen viselem.
Tulajdonképpen tisztában vagyok a lehetőségeimmel. Vagy szép lassan leépítem az anyukát (aki egyébként nagyon szimpi), és nem, vagy csak sokkal kevesebbet találkozunk vele (ebben az esetben persze ő sem fog vigyázni az én gyerekemre, pedig elég nagy szükségem lenne a segítségre), vagy összeszorítom a fogamat és elviselem ezt a szituációt. Úgyhogy nem is igazán tanácsot kérnék, inkább azt szeretném tudni, volt-e valaki ilyen helyzetben, és mi lett a vége a dolognak. Megszakadt a kapcsolat emiatt, vagy kinőtte a gyerkőc ezt a viselkedést és megoldódott a dolog magától?
Még ha ki is növi, az is évekbe telik.
Szerintem legyél őszinte, és mondd meg anyukának, hogy teher a gyerekére vigyázni, mert nem fogad szót. Lehet, hogy pillanatnyi hasznod van, hogy vigyáz a gyerekedre, de a károd nagyobb lesz. A kislányod eltanulja majd a gyerektől a kóros viselkedést.
Az anyja nem kiabalos, hisztis ?
Mert szerintem a kislány azt hiszi ez a norma..
Hasonlo helyzetben vagyok, annyi kulonbseggel hogy anyuka mar a gyerekek elott is baratnom volt.
Fia extra makacs, nem igazan tudom kezelni, most nem kezdem el sorolni mi nem tetszik a fia viselkedeseben , mert nem ez a lenyeg.
En vettem a batorsagot es eloszor ovatosan felhoztam a temat. Aztan kiderult hogy anyuka egesz tisztan latja a helyzetet es pszichologuson gondolkodik.
Teljesen normalisan vette a dolgot, sajnalnam ha erre ramenne a baratsagunk. Nekem is lelkileg ra kell keszulnom ha en vagyok a soros, de ugy vagyok vele, hogy reszint javult a helyzet az elmult idoszakban, reszben meg tudom hogy baratnom meg szeeti a gyerekeimet, szeretnek nala lenni egyszeruen nem akarom felbontani ezt a szokast.
Az en fiam is atvesz egy csomo mindent, de mivel az enyem sem angyal, o is ad a sajat hulyesegebol.. Ez van. Remelem tovabb javul a helyzet.
Szerintem is valami gond van a lánnyal, talán valamilyen részképessegzavar, mint nálunk. Elég ismerősnek tűnnek a dolgok, amiket leírtál, bár az én lányom fiatalabb.
Lehet, hogy az anyuka tudja, csak nem akarja elmondani, nehogy lepasszold a gyerekét..
Ha szerinted normális, biztos feltűnt neki is a gond, biztos tett is érte, hogy jobb legyen.
Ha még nem tűnt fel neki, piszkosul meg fog sértődni, én ezt tenném.
Csinálj programot a gyerekeknek. Az én lányom gyurmázásnál egy angyal, egy szava sincs és sokáig leköti.
Mikor munkanélküli voltam ( és gyetektelen)
Sokat jártam át a szomszédomék gyerkőceire vigyázni ( 13L, 9/f, 6/l)
A két naggyal semmi gond nem volt. Hazaértek, leültek tanulni. De a kicsi......
Volt h a nagylánnyal tanultam, a fiú kint építette a hóembert, erre szalad ki a kislány a szobából hogy őt megütötte a bátyja!
Közöltem vele h kint van, a közelében nem volt...
Akkor a nővére, mondom ő meg itt volt velem.
Aztán addig nyígott 2 percenként, még a tesói befejzték amit csináltak és elkezdték őt szórakoztatni.
Iszonyatosan elkényeztetett, azt hiszi ő a legszebb kis hercegnő stb....
Akkor változott a dolog, mikor bekerült a városba suliba. Ott persze Fő piszkálta h " kövér" paraszt, és kényes. Ez egy kiccsit letörte az egóját!
Lehet, hogy nem ártana kivizsgáltatni, figyelemzavaros-hiperaktív gyerekekre lehet jellemző ez a viselkedés.
Ha nálatok van, próbáld ki, hogy semmit nem adsz a gyerekeknek, amiben cukor van (max. friss gyümölcsöt, de gyümölcslevet nem, kakaót se kéne). A cukortól sok gyerek felpörög, és vannak, akik sokkal érzékenyebbek rá, mint mások.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!