Szólnátok, vagy ez normális manapság? (unokás kérdés)

Ilyen feltételek mellett fölösleges szólni hiszen hiába is mondasz jót, nem olyan a viszonyotok hogy meg is fogadja.

A gyerek meg előbb utóbb úgyis kénytelen lesz megtanulni hogy a tetteinek következménye van. Ha otthon nem, majd az oviban. Ha ott sem, akkor a suliban.

Amikor nálatok van, te vigyázol rá, akkor te is tudod felé ezt a tetteiddel kommunikálni.

Ha meg mégse jön rá akkor lehet börtönben végzi de az sem a te hibád lesz. :D

Tényleg nem direkt csinálta, hanem azért mert gyermek.erre én is magamat is sokszor emlékeztetem, mert ők még csak játszanak, nem pedig ellenünk tesznek.

Sokan pedig keverik a kettőt.

A nevelés arrol kéne hogy szoljon hogy környezetet teremtünk határokat mutatunk.a tiltás nem nevelés.

Ez esetben pl a gyermeknek simàn megtanithato lenne pl a fürdőben öntözőkannázhat, vagy főzésnél öntögethet, de pl evésnél stb nem boritgatjuk ki a poharat.

Nagyon szivesen tanulnak.

Ha erre nem veszi senki a faradtsagot akkor ne szoljon a tocsáért sem mert nema gyerek hibája mert gyerek

Én nem beszélek bele a nagyvilágba, hogy csak "együttérzést" kapjak. Akinek hiába beszélek a bajaimról, előbb-utóbb nem is mondok semmit, ha csak annyit kapok tőle, hogy megérti, meg el tudja gondolni, meg hasonló semmitmondó olcsó nemtörődömséget.

Felszínes ember lehet a menyed, kérdező. Szegény gyerek, aki ilyen majomszeretetet kap.

Akik amellett vannak, hogy ne panaszkodjon, ha nem akar tanacsokat hallgatni: mi van, ha a nagyszulo rakerdez, es annak kapcsan az anyuka csak siman valaszol, de tanacsot nem ker? Akkor hazudjon? Ha pl. rakerdez, hogy mi ujsag a gyerekkel, rendesen viselkedik-e? Mondja az anyuka azt, hogy igen, csak hovy ne hallatszodjon panaszkodasnak? Mi van akkor, ha valaki egyaltalan nem akar semmifele tanacsot meghallgatni, akar mar tobbedszerre?

Mondok egy masik peldat. Ha megkerdezik tolem, hogy hogy alszik a gyerek, atalussza-e az ejszakat, esetleg azt is latjak, hogy faradt vagyok, hazudjak, es mondjam, hogy igen, csak hogy ne kelljen ujra meghallgatnom, hogy hogyan kellene szerintuk altatnom a gyereket?

Szerintem a válaszodban általában benne van, hogy vársz-e tanácsot. Pl. ha azt válaszolod, hogy Nem, de még nincs is itt az ideje, tudom, hogy van, amelyik már átalussza, de minden baba más. Vagy Nem, elég sok módszert ki lehet próbálni én is sorban kipróbálom őket, kinek melyik válik be, majd meglátjuk. vagy: Nem, de nem zavar, egy módszer sem szimpatikus amivel ezt el el lehet érni, én pedig nem panaszkodok az éjszakázás miatt, előbb-utóbb mindegyik átalussza úgy is, nem pörgöm túl.

Na ez olyan, hogy eléggé berekeszti a témát. Aki itt már tanácsot oszt, az egy barom, aki ha így is úgy is rádszáll mindegy miről van szó és mit csinálsz, szóval mindegy is, de normális ember, az nem feszegeti tovább.

Vagy pl. lehet úgy is válaszolni, mint amilyen a sógornőm: Nem, jaaaj hát olyan fáradt is vagyok, hogy csináljam, mindenki mondja, hogy az övék már átalussza én nem értem az enyém miért nem, nem tudom mit csináljak!

Hát ez eléggé felhívás arra, hogy oszd meg az ötleted azt hiszem. Mégis, ha megtettük felháborodott, hogy mi mit szólunk bele. Így aztán mondhat akármit már nem foglalkozunk vele. De most meg az a baj.

Amúgy nekem sincs olyan, hogy csak üres szólamokat várok válasznak. Akkor inkább el se mondom senkinek, mert minek? Semmit a fal is tud válaszolni.