Mikor lesz már ennek vége?

Nem gondolnám,hogy ez nevelés kérdése. Nagyon sok testvér veszekedik, verekszik. A mi baráti körünkben szinte mindenki verekedett a tesójával gyerekkorában. A bátyám és köztem 5,5 év van, és mi verekedtünk. Pedig nem láttunk ilyet otthon szerencsére. Anyuék szépen éltek. A férjem kolléganőjének két fia van, 6 és 8 évesek, na ők pl. most kezdik.

Annyit tudsz tenni,hogy amikor tényleg durvul a helyzet, akkor közbelépsz. A többit ők lerendezik maguk között.

Aki piszkálja a másikat, azt parancsold ki a szobából és ültesd le ott ahol te vagy.

Ha pedig véletlenül két percig béke van köztük, azonnal dicsérd meg őket, de nagyon. Később az időtartam növelhető.

És próbáld kifigyelni a konfliktus forrását. A kicsi unatkozik, és a nagy nem játszik vele? Persze nem kötelezheted rá, de felkínálhatsz a kicsinek valami tevékenységet, esetleg közösen veled...

Csak beleolvastam a válaszokba; elég nagy baromságot írt, aki szerint ez feltétlen nevelési kérdés... Olyan is lehet persze, de 3 és 5 éves esetében simán a neveléstől függetlenül is jellemző;

a három éves ugyanis még esélyesen dac korszakban van (hamarosan "kijön belőle").

Idézem is a kérdés kommentjéből, ott rejlik benne a válasz:

"A kicsi(3 éves)folyamatosan piszkálja ÉS ELLENKEZIK a nagyobbal(5 éves)"

A dackorszakról javaslom olvasnod szakkönyvből, kedves szülő; pl innen érdemes, pedag szakon alap mű:

Mérei-Binét: Gyermeklélektan.

Vidd ki a kicsit a konyhába sütit sütni. De ne a piszkálódás után, jutalomként, hanem oda se engedd a tesójához.

Tanítsd őket szóban kifejezni az érzéseiket, vágyaikat. Ez a fiúknak nagyon nehezen megy.

Pl.: Üvöltés a gyerekszobából

Mi a baj? Peti, Sanyi, nem tudtok együtt játszani?

Nem is kell, lehet külön is.

Peti, ha szeretnél a testvéreddel játszani, kérd meg szépen! Sanyi, ha egyedül szeretnél építeni az nagyon jó. látom milyen ügyes vagy.

Peti, te is szeretnél építeni?

Innen a lehetőségek száma végtelen, lehet, hogy Peti odakint szeretne focizni.. stb stb.

Nekem még kisebb volt a korkülönbség, de szerintem nem az számít, hanem a gyerekek temperamentuma, és találékonysága.

1. anyaként mindig ott kell lenni fejben, szóban mellettük.

(tartós csend esetén várhatók a jó egyetértésben elkövetett "rémségek")

2. nem kell midig játszani, a házimunka is lehet érdekes, ha játékká tesszük

3. beszélni, beszélni, beszéli...

4. Nem: fiúk! hanem Sanyi és Peti