Autista, ADHD-s gyerekek szülei! Nem érzitek sokszor felháborítónak, hogy százszor többet tesztek a gyereketekért, mint egy átlag szülő, a környezet szemében mégis ti vagytok a felelőtlen, hanyag, borzalmas szülők, aki képtelen megnevelni a gyerekét?

Elolvastam, és pontosan értem, miről beszélsz.

Van a környezetemben autista is, meg ADHDs is.

Sőt, mióta egyre több gyerekem van, azóta egyre megértőbb vagyok mindenkivel, és tudom azt is, ha valami "jól megy", az nem feltétlenül az én érdemem, hanem egyszerűen csak szerencsém van a gyerekkel.

És hogy soha nem láthatok mögé annak, hogy másokkal éppen mi és miért történik nyilvános helyeken.

Őszintén szólva ha az én gyerekemmel vagy velem nem kerül konfliktusba egy másik gyerek, akkor felőlem csinálhat amit akar, rendezhet jelenetet, nem szólok bele, nem teszek megjegyzést, és legtöbbször gondolni sem gondolok semmit, mert tudom hogy nem az én dolgom.

Ettől még bántó amit írtál, hidd el.

Te ugyanúgy nem látod más anyukák küzdelmeit, mint ahogy más nem látja a Tiédet.

Egyébként a frusztrációdra a megoldást ne abban keresd, hogy másoktól várd az "elismerést", hanem magadban.

Épp elég, ha Te tudod azt, hogy csinálod a tőled telhető legjobb módon, és hogy a gyerekednek Te vagy a legjobb anyuka. Ha ezt elhiszed, akkor fogsz megnyugodni és leszel kiegyensúlyozott, és majd lepereg rólad a sok hülye megjegyzés.

Az önbizalmadat tedd helyre és menni fog.

Egyrészről az, hogy ezen a szennyoldlaon olvasott véleményeket magadra veszed, az elsősorban téged minősít. Itt boldog, boldogtalan azt ír, amit akar, amit kitalál és amit nem szégyel... Engem is nem egyszer hurrogtak már le ezért vagy azért. Szerinted, egy full anonim ember véleménye, hisztije, mennyire hatott meg? Nem értem, téged ez miért zavar, hadd károgjon a sok idióta...

Barátnődről is csak annyit tudok mondani, hogy madarat tolláról... a te barátnőd, ha nem nyitod ki a szád és mondod el neki a véleményed, akkor meg is érdemled a sértéseit.

Továbbá hogy a többi random ember az utcán mit gondol, vagy épp mit mond, mikor a gyermekeddel éppen van valami, annak pont annyira kéne izgatnia, mint a gyikes véleményeknek. Igaza van egy korábbi válaszolónak, senkinek sincs honnan tudnia, hogy most a gyereked neveletlen, vagy egyéb problémája van. Hozzáteszem, láttam már egy pár hisztérikus gyermeket az utcán, soha az életben nem tettem hangos megjegyzést, és nem is hallottam, hogy bárki bármit mondott volna... minekután minden második gyerek olyan neveletlen, mint a fene, ezért egy újabb visítás, meg földhöz vágódás már nem akkora műsor, hogy az emberek felfigyeljenek rá. De ha igen, akkor is jön az, hogy idegen emberek véleménye ne érdekeljen.

Egyébként nincs autista gyermekem, de dolgoztam velük egyetem előtt és a későbbiekben is szeretnék, nem csak autistákkal, hanem halmozottan sérült gyerekekkel foglalkozni. Mielőtt lehurrognál, hogy mit okoskodom, mert nem is tudom miről beszélsz.

Kedves Kérdező!

Látom tele vagy tüskével és megkeseredéssel. Megértelek szívből, átérzem azokat, amiken keresztülmész. Az én fiam is érintett.

Viszont nem tartom helyesnek teljesen ezt a gondolkodásmódot, mert nem vezet előre. Te is tudod, hogy mi emberek, nem vagyunk egyformák. Van köztünk okos, van köztünk buta, jól képzett, alacsonyan képzett, intelligens és unintelligens. Véleménye viszont mindenkinek van. El lehet dönteni, hogy egy iskolázatlan és/vagy rosszindulatú ember véleménye súlyozott-e, vagy a másik oldalé.

Az emberek a másik problémáját szeretik a másik ember hibájának betudni, hiszen akkor nem kell azzal szembesülniük, hogy akár mindez velük is megtörténhet! Ez egy pszichológiai védekezés és jellemző az emberi gondolkodásra. Minden egyes beszólás ezt hivatott szolgálni. "velem ilyen nem fordulhat elő". Tehát a félelem táplálja.

Sajnos az autizmus egy olyan állapot, mely kívülről nem látszik, csak viselkedéses tünetei vannak. Az az ember, aki nem képzett benne és nem érintett, nem fogja felismerni. Nem is várható el tőle, hiszen mi sem ismernénk fel egy csomó eltérést, betegséget. Tehát látja a viselkedészavart.

Egy intelligens ember, ha ilyet lát, akkor bizonyára megvan a véleménye, de megtanulta azt kordában tartani. Egy unintelligens viszont mindezt nem tanulta meg és kiadja magából.

A kérdésem az, hogy te el tudod-e fogadni a fiad autizmusát? Vagy még mindig gyászolod az egészséges gyermek képét? Titkon irigykedsz másokra, akiknek ez megadatott? Én bevallom, sokszor. Hiába enyhén érintett a fiam. Hiába lángész. Mert az és erre büszke vagyok. Arra, hogy 2 évesen hazavezette az eltévedt nagyanyját az erdőből. Arra, hogy bárhová visszatalál, ahol egyszer volt. Arra, hogy komoly összefüggéseket átlát, amit nekem az egyetemen oktattak.

Ennek azonban ára van. Mert más területen nem úgy működik. Nagyon sok minden zavarja úgy, mint a tiédet is. Rengeteg a szenzoros inger, amit képtelen integrálni. Aztán jön a viselkedés zavar, a kiborulás, az őrjöngés. És ilyenkor félek, bevallom. Nem tőle, mert soha nem emelt kezet rám és senkire sem. Hanem összeszorul a gyomrom, mert rengeteg stressz. Mert felzaklat és felzaklatja a testvérét is. És mást is aki éppen ott van. Akárcsak a te fiad. Ez egy ilyen állapot. Ezt el kell fogadni. Nem a te hibád!! Ha megteszel mindent, hogy jobb legyen neki. Ismered a specifikus eszközöket. Használod azokat. Akkor te megtettél mindent. Ez kívülről nem látszik, mint ahogy sok minden más betegség sem.

Ha elfogadod az ő másságát, IGAZÁBÓL elfogadod, akkor meg fogsz nyugodni és nem lesznek irreális elvárásaid. Igen, be fognak szólni. Be, mert nem ismerik és mert félnek. De biztosan rengetegen látják azt is, hogy te ott vagy és próbálsz segíteni. Megteszel mindent.

Ha én idegen gyerekét látom őrjöngeni és látok egy nagyon helyesen reagáló szülőt erre, akkor elismerést érzek magamban. Hogy milyen ügyes és milyen jól kezeli a helyzetet.

Akkor vagyok dühös, ha a szülővel is gáz van és ez látszik. Egy reagáló szülőnek miért is szólnék be? (annak se szólok, aki rosszul reagál)

Kicsit fel a fejjel! Össze kell szedned az önbizalmadat, mert ez sérült nálad. Az anyai kompetenciád. Az autizmus ilyen sajnos. Nem tud úgy kialakulni a kölcsönös kapcsolat, ezért sérül az anya is. Ez sem a te hibád, ez ennek a folyamatnak a része.

Kéne járj vmi szülőcsoportba, ahol ezekről tudsz beszélgetni hasonló szülőkkel, és megtanulod lepergetni magadról az ilyen beszólásokat...

Sajnos ez ilyen..:-/ , de, de engem felháborít, és nem csak ez, hanem hogy sok ember sokmindenben okos, amit nem is lát át...

"Még 1x kerdezem: ugyan honnan kellene tudni egy kivulallonak hogy a te gyereked beteg?"

Ezt megfordítanám:

Egy kívülálló honnan tudja, hogy az a gyerek nem beteg? Miért ítélkezik?

na mindegy, ez ilyen tyúk-tojás eset..:-D

"Egy kívülálló honnan tudja, hogy az a gyerek nem beteg?"

Ha egy gyerekrol nem latszik elso pillantasra hogy beteg, akkor nyilvan nem gondolja rola.

A kornyekunkon van egy fogyatekos kamaszgyerek, minden este arra setalnak amerre lakunk, ott kurjongat meg szaladgal (a lanyom pl. fel tole) de orajta latszik hogy beteg. Semmi bajom vele, de ha olyat csinalna amit nem tudnek toleralni (pl. kart okozna, vagy megtamadna a gyerekem) akkor bizony szolnek az anyjanak/kiserojenek hogy csinaljon valamit, es kabe leszarnam hogy az az allapot amiben van, az egy csodalatos es faradhatatlan nevelesi munka eredmenye-e vagy nem.

Nyilvan egy szornyu csapas ha a gyereked beteg, de igazabol ehhez masoknak nem sok koze van.

"Miért ítélkezik?"

Nyilvan itelkezni nem szep dolog.

Én autista vagyok, de szerintem nem az autizmuson múlik, hogy melyik gyerekért mennyit tesznek a szülei. Ahogy az "átlag szülő" bölcsibe "dugja" a gyerekét, úgy vannak autistát nevelő szülők is, akik bentlakásos autista iskolába "dugják" a gyereküket. Nem ez teszi jó vagy rossz szülővé az embert.

Ja, és nem kell ahhoz autistát nevelned, hogy negatív megjegyzéseket kapj. Mindegy, milyen vagy te és milyen a gyereked, mindig lesz olyan ember a környezetedben, akinek nem tetszik, ahogy a gyerek viselkedik vagy ahogy te neveled őt.