Mit tegyek szeparációs szorongás ellen? Hogy segítsek 5 éves gyermekemnek?

5 éves a gyerkőc. Mióta van ez? Az okát kellene kideríteni, ha kell egy jó gyerekpszichológus segítségével. Miért nem tud aludni? Esetleg fél valamitől? Esetleg az egyedülléttől fél?

Esetleg az esti rutinon változtatni valamit? Alvó állatka?

Nálunk ugyanez van, illetve már csak volt. Öt és fél éves lány. Világéletében jó alvó volt, ahogy lefeküdt, úgy már el is aludt, elég volt, ha pár percig ott voltam vele, elbúcsúztunk, aztán aludt egészen reggelig.

Ez változott meg valami hatására kb. három hónapja. Egyik napról a másikra történt. Kitalálta, hogy maradjak ott addig, amíg el nem alszik. Csakhogy annyira csekkolta, hogy kimegyek-e, hogy nem aludt el. Ha elbágyadt és megpróbáltam kisurranni, akkor sírásba torkollt az egész. Elegem lett a napokig tartó, ágyánál görnyedésből és bár végig magyaráztam neki, hogy miért nem jó ez, nem tudja magát kipihenni, én sem tudok aludni, falra hányt borsó volt. Nem segített napokig a szép beszéd, a felemelt hang, a nyugtatás, semmi. Néha férjem altatta, ő is magyarázott neki, de semmi hatás. Feszült voltam, férjem is az volt, ott görnyedtünk lehetetlen pózokba, mert közben a kezünket markolászta. Aludni meg nem aludt. Persze napközben meg fogadkozott, hogy nem fog hisztit csinálni elalvásnál. Aztán persze csinált. Ha kérdeztük, hogy mi baja, miért sír, a válasz az volt, hogy: nem tudom.

Aztán elegünk lett. Megmondtuk, hogy maradunk tíz percet és kimegyünk. Nem érdekel, hogy sírni fog. 10 perc után kimegyünk. Persze, hogy sírt. Bömbölt. A szobánkból mondtuk neki, hogy unalmas, amit csinál, neki se jó, nekünk se. Mindenki hulla fáradt ettől. Így ment két hétig. Minden nap menetrendszerűen: kimegyünk, sírás, hiszti rogyásig, szentbeszéd a mi szobánkból. Irtózatos türelem kellett hozzá, hogy hallgassuk, meg persze ahhoz is, hogy ne menjünk át.

Aztán kitaláltuk, hogy csináljunk valamit, mert ebbe belefáradtunk teljesen. Megegyeztünk vele, hogy halkan menjen a rádió, hallgasson zenét. Plusz, ha gondolja, az íróasztala kislámpáját letesszük a földre, az éghet neki, ha úgy gondolja. Elfogadta ezt a verziót. Úgyhogy kemény két hét után ha kimegyünk, indul a rádió halkan és felkapcsoljuk a kislámpáját is, takarásba tesszük, hogy ne világítson annyira. Valamint kikötötte, hogy még kétszer vissza kell mennünk puszit adni neki, miután kimentünk. Van, hogy még ráadást is kér. De egye fene, visszamegyek ötször is, csak ne legyen hiszti. Úgyhogy olyan két hét alatt visszaállt a rend.

"Ha ezt elfogadjátok, béke lesz"

ezzel nagyon egyet értek. Éveken keresztül nyűg volt, hogy már megint nem alszik megint vissza kell mennem mellé, miért jó, hogy együtt bámuljuk órákon át a sötétet? útáltam az egész helyzetet és nem értettem, miét nem képes az én gyerekem egyedül aludni, ahogy a többi is.

aztán rájöttem, hogy basszus, otthagyom őt EGYEDÜL azért, hogy én EGYÜTT aludjak az apjával... nanehogymár!

amikor ezt beláttam, és elfogadtam, onnantól nincs gáz. jó, néha kiborít így is, na de nálunk 8kor fekvés van, és ugye nyáron ezt nehéz megérteni, hiszen kint süt még a nap...

most úgy néz ki, hogy lefekszünk, elalszik, aztán kikommandózok mellőle (parketanyikorgásra ébred, ha garatgyulladás miatt majd megfulladok mellette, akkor édesdeden alszik tovább), az este további részét apával töltöm, és amikor hallom, hogy kezd mocorogni, megyek visza mellé reggelig. van, hogy már 10kor, van hogy hajnali 1kor.

ennyi.

azt gondolom, nem az anyák kiváltsága az éjszakai pihenés :) (bár ha nem ébred éjjel, akkor már nagyban fülelek, hogy mi van, miért nem hív... á, fene, inkább átmegyek, mielőtt felébred! :))

4-es vagyok,

egyáltalán nem vagyok tökéletes anyuka,de ha a gyerekem ennyire látványosan rettegne,akkor nem az lenne a fő gondom,hogy hogy szereljem le,hogy szexelni tudjak,hanem sajnálnám a gyereket,hogy micsoda félelemben élhet,keresném az okát,hogy megszüntethessem.

meg kell nyugtatni,ha hónapoki tart,akkor addig,amelyik házasság ettől szétmegy,ott más gondok vannak.

én nem vádollak egyáltalán,biztos,hogy nagyon fárasztó,és csak azt mondom,hogy ha a gyerekem szenved,akkor az az első,hogy azt próbáljam orvosolni.

mi lenne, ha a gyerekek kapnának közös ágyat?

lehet, hogy EGYÜTT elaludnának.