Ha egy gyerek nekiáll ordítani/üvölteni/tutulni/visítani, akkor a szülők miért nem szólnak rá?

Nem csecsemőkről vagy kisbabákról beszélek, hanem 3-4 vagy akár 6-7 éves gyerekekről!

Én eladóként dolgozok egy nagyobb boltban. És már az oda/vissza utat sem lehet megúszni a buszon anélkül, hogy valamelyik gyerek ne visítana, mint egy disznó, már bocsánat!

De múltkor a következő volt: áll a pénztáram előtt egy család, apuka, anyuka, meg 2 gyerek. És az egyik gyerek, aki kb 4-5 éves lehetett, nekiállt torkaszakadtából visítani, és nem egyszer, hanem 2-3-szor. Nekem a dobhártyám majdnem beszakadt, olyan hangos volt, de anyuka meg apuka mintha meg sem hallotta volna, majd a 3. visítás után anyuka odanyögi, hogy mindjárt megyünk.

De ez nem egyedi eset. Állandóan látok/hallok visító, üvöltő, hisztiző gyerekeket, és folyamatosan azt tapasztalom, hogy a szülők vagy nem foglalkoznak vele, vagy elfordítják a fejüket, mintha nem is az övék lenne a gyerek, vagy kap a gyerek egy ejnye-bejnyét és folytatja tovább, miközben az emberek feje már vörösödik az idegtől meg a fejfájástól.

Vagy amikor pl a buszon 2-3 gyerek úgy beszélget/játszik, hogy jó hangosan visítanak mellé.

Nekem nincs gyerekem, de szerintem ez abszolút nem normális dolog, hogy hagyni kell a gyereket visítani és mindenki agyára menni. Én is voltam 4 éves, és anyum is megjegyezte, hogy mi sosem hangoskodtunk. Ismerősöm erélyesebben rászólt a gyerekre, amikor hangoskodott, akkor abbamaradt, és megtanulta, hogy nem szabad kiabálni.

Ennyire nem zavarja a szülőket az, ha a gyerek torkaszakadtából üvölt, mint akit nyúznak? Nem provokálásnak szánom a kérdést, de ezt nem bírom megérteni, főleg miután olvastam, hogy az ember alapba a saját gyerekének a visítását is nehezen viseli el.

Vagy csak engem idegesít ez a "jelenség"? Ti tapasztaltatok ilyet?