Amikor úgy érzed megbomlik az agyad a gyerek üvöltésétől, hogyan vezeted le a gőzt?

Segítséget kellene kérni a család többi tagjától (férj, anya, nagyi), hogy napi rendszerességgel tudj időt magadra fordítani. Ha naponta van idő leereszteni a gőzt, lehet nem akkor telítődsz, amikor a legjobban üvölt, és a leginkább kellene felvenni és ringatni meg babusgatni. Segítség nélkül valóban be lehet kattanni, komoly a dolog, és ne bagatellizálja el a család. Látom, a saját feleségemet is mennyire megviseli, és plusszban még bűntudat is marcangolja, hogy talán nem szereti eléggé a gyereket - holott dehogynem. Látom, hogy amikor csendesen alszik a kisfiam, milyen szerettel lopakodik oda megsimogatni a kis buksiját, megigazítani a ruhácskáját.

Én kispapa vagyok, nálunk ez a keserves és folyamatos sírás durván 5-től 6-ig tart. Én járkálok vele "bufiző" pózban tartva, és beszélek hozzá. Én buddhista vagyok, és türelmes, engem nem akaszt ki, amit nem értek, ha a gyerekorvos sem érti. A feleségemet meg elküldöm barátnőzni, vagy cukrászdába. Amikor a sírás csendesedik, akkor felöltözünk, magamra kötöm egy kenguruban, és elmegyünk sétálni. Ha esik, esernyőt viszünk. Akkor már vidám, és a kis ujjacskájával mutatja, hogy merre menjünk, és vidáman gőgicsél, ha teljesítem a kívánságát. (Amikor anyával megy a boltba, akkor hiába szeretne más irányba menni, mindig a boltban lyukadnak ki :-)

https://www.youtube.com/watch?v=aAMis5NOdG4

"Mentálhigiénésen kötelező volna. Hiszen a gyerekek, mindig elmondom, kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat, és jó, aranyosak, kedvesek, de iszonyú idegesítőek és fárasztóak egy idő után, és meg kell tőlük szabadulni, hogy újra egy jól rágható és szívható anyát kapjanak vissza, de ezt kevéssé tudjuk. Ez egy komoly probléma szerintem a mai magyar nevelésben."

Vekerdy Tamás

Erről beszéltem én is az első kommentben, ami egy ideig 10%-on állt, most épp 27%.