Ha ébren van és nincs kézben, üvölt.2 percre sem tudom lerakni.5 hónapos. Mit tegyek?

Én csak jöttelek vigasztalni, virtuálisan megölelni.

AZ én első lányom is pontosan ilyen volt. Ugyanezt éreztem mint te. Hogy képes leszek bántani, ha nem rakom le és távolodok el tőle egy kicsit. Éjjel nappal üvöltött, és ráadásul hiába tettünk meg mindent, ő akkor is sírt és ordított ha felvettem ha letettem, ha hordoztam ha etettem ha itattam ha játszani próbáltam vele, ha hagytam kicsit forrongani magában ha azonnal ugrottam.....Pedig volt napirend és minden amit "előírtak a szaktudorok"

Egy alkalmatlan, tehetetlen zombinak éreztem magam, mindennap sírtam. A depresszió szélén álltam. Aztán ahogy cseperedett a lány, szépen lassan elmúltak a gondok. (jött más helyette) De én újra kipihent lettem, kiegyensúlyozott, és vidám. Azóta 4 éves a lányom, semmi baja. Vidám, okos kislány, csak kissé érzékeny.

Jártunk mi is ezer felé. Vittük körzetihez, magán kórházba, neurológiai vizsgálatokra, tornákra, fejlesztésekre. Volt ahol fellelni véltek valamit, amit orvosoltunk, kezeltünk de igazából olyan kirívó bajt nem találtak.

Mindenki azt mondta: Ő ilyen. És igazuk volt.

Mikor a második gyerekben gondolkodtunk én rettegtem, hogy még egy ilyen gyereket dob az élet. Meg fogok őrülni. (a tapasztalatokkal a hátam mögött is) De végül alig írtam elhinni, hogy egy kis türelmes, csöndes tünemény lett a második gyerek.

Szóval átérzem a problémád, és kitartást, erőt kívánok! Gondolj arra, ha már nagyon nem bírod, hogy ez is el fog múlni, és most csak a szerető közelségetekre van szüksége, aztán olyan gyorsan "felnő".