Cartoon network, ezek az agyatlan ostoba, sokszor teljesen követhetetlen mesék, hogyan okoznak ilyen brutális függőséget a gyerekeknél?
És ha már kialakult a függőség és a gyerek már semmi mást nem hajlandó és nem is tud jó szívvel csinálni, mint ott ülni nyálcsorgatva, akkor mi a fenét lehet tenni ellene?
Egyszerűen semmi másra nem hajlandó már, semmit nem mozog, ha levisszük játszótérre, játszóházba, állatkertbe, akárhová, teljes depresszió, hiszti, ő haza akar menni tv-zni...
Már semmire nem képes odafigyelni, semmit nem tudok neki tanítani, csak az a rohadt cartoon network folyamatosan...
6éves óvodás
Nem az én gyerekem én kívülállóként látom őt nap mint nap, a tesóm lánya.
Tanulmányt nem tudok, de értelmes ember anélkül is belátja, hogy ez nem normális. Nem lehet fokozatosan leszoktatni, ki kell kapcsolni, ha dühöng hát dühöng, amíg rá nem jön, hogy ezzel nem éri el a célját. Fontos viszont, hogy tv helyett játszatok vele, ne az legyen, hogy csak magára hagyjátok, hanem pl. üljön le vele az anyja egy fél órácskára és legózzanak, babázzanak (lány?), főzzenek, rajzoljanak, mindegy, csak együtt!!!
Tanulmány helyett mutasd meg a hozzászólásokat.
(gyógypedagógus)
Most kicsit védem a CN-t, mert sokan igazságtalanul ostorozzák. Nem a rajzfilmek miatt kell dühöngeni, helyén kell kezeli őket. A Cartoon Network több műsora eleve nem is feltétlen ennek a korosztálynak való. Sokan értelmetlenségeknek meg bugyutaságnak látják ezeket a rajzfilmeket, holott több most futó rajzfilm igenis kigondolt, kreatív, ötletes és érzelmes (persze vannak kivételek is, mint a Nagyfater Bátyó, amik tényleg csak ökörségek).
Sok CN-es sorozat egyszerűen nem olyan témákról szól, amiket egy óvodás fel tudna fogni. A csatorna legfelkapottabb műsorai, úgymint a Kalandra fel!, Parkműsor, Gumball vagy Steven Universe inkább idősebbeknek valók, sok olyan elemük van, amiket tizen-huszonévesek értenek a leginkább. Ez több klasszikus CN-es sorozatra is igaz, szóval igazságtalanság a régebbieket felmagasztalni, az újakat pedig szűk látókörűen elítélni. A Johnny Bravo egy kanos degenerált pasiról szólt, a Bátor, a gyáva kutya egyenesen horror volt, a Pindúr pandúrokban rengeteg erőszak és burkolt szexpoén volt, és a Dexter több részét is csak utólag felnőtt fejjel és ismeretekkel értettem meg. A rajtuk felnőtt nemzedék kellemesen gondol vissza rájuk, bezzeg a mostani sorozatokat támadják. Ez álszentség és semmivel nem viszi előbbre a dolgokat.
Szóval nem kell ezeket alapból megvonni a gyerekektől, összességében semmivel sem kártékonyabbak a csatorna régebbi műsorainál. Viszont érdemes észben tartani, hogy a csatorna a nagyobb gyerekeket célozza meg, és sok sorozata nem kicsiknek való. Ezeket talán csak idősebb korában kéne néznie. Nem vagyok a rajzfilmmegvonás híve, hiszen én is ezeken nőttem fel, de itt az elmondottak alapján bonyolult helyzettel állunk szemben. Ha ilyen szintű függőségről van szó, mint az említett gyerek esetében, ott mélyebben kéne keresni a gondokat, és szigorúbban kéne fellépni.
Ha elég érett a gyerek, akkor érdemes megbeszélni vele, hogy mit szeret a rajzfilmekben, miért ezeket preferálja másokhoz képest. Ám ha erre nincs lehetőség, és ha a mániája gátolja a hétköznapi életben, akkor érdemes korlátozni a tévézést, és elmagyarázni neki, hogy ezt milyen indokkal tesszük. De nem kéne ilyen vehemensen szapulni a rajzfilmeket, mert azzal nem segítünk semmin. Annak idején a Dragon Ball-t is gyakorlatilag betiltották mindenféle hülye indokkal, mert sokan nem tudták helyén kezelni, holott ezzel igazából csak ártottak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!