Aggódjak, a 7 éves gyerekem kutyát játszik?

Mi is folyton állatokat személyesítettünk meg, mikor kicsik voltunk. Voltam T-rex, ló, kutya, cica, majom, bika, de leginkább kutya. Kábítószerkereső kutya (nem lettem drogos), anyakutya (nem lettem tinimami), bernáthegyi rumoshordóval (nem lettem alkesz). Egyszerűen szerettem őket, érdekeltek, foglalkoztattak, ahogy voltam pl. sárkányölő királyfi is, lány létemre.

A szüleim meg partnerek voltak, bohóckodtunk, és egy csomót tanultam ezáltal az állatok viselkedéséről, mert volt, hogy kijavítottak, hogy a kutya nem így csinál, hanem amúgy. Olyat is játszottunk, hogy én voltam a harapós kutya, és nekik kellett megnyugtatniuk. Tök jól megtanultam, hogy hogy kell bánni egy mérges kutyával: tilos a szemébe nézni, nem szabad elfutni stb.

Sőt, az alapvető lóápolással is tisztában voltam, mert mindig "lecsutakoltak", mikor lovacska voltam. :)