Miért nem viszi le a szemetet szó nélkül?

Egy nyolcéves, figyelemzavaros gyerektől nem kell elvárni azt, hogy robot módjára, ha megkérik rá, ha nem, szó nélkül levigye a szemetet, ha amúgy útálja ezt a tevékenységet mindenki a családban.

Bár az én fiam még csak 6 éves (és ADHD-s) de általában olyan dolgokban igénylem a segítségét, amit szeret csinálni. Ha kertészkedek, ő szállíthatja el az összesöpört leveleket a komposztdombra a nagy kerti teherautójával. És nem baj, hogy így 3-szor annyi ideig tart, mintha magam csinálnám. Ha segítünk anyának a sütibe diót törni, saját kiskalapácsa van, és szívesen jön. De a mézes süti szaggatásába is beszáll. A nagyika mondja a receptet, anya összeállítja, én kinyújtom, a gyerek kiszaggatja, anya megsüti - a családból mindenki kiveszi a részét belőle - legalábbis a gyerek ezt látja. És büszke is erre, ha vendég érkezik, megkínálja a sütivel, és mondja, hogy ő is segített. A szalvétát is szereti az étkezésekhez összehajtogatva odakészíteni, ő ezzel segít a terítésben. Ha látná rajtam, hogy valamit útálok csinálni, akkor biztosan nem segítene megcsinálni. De ha azt érzi, hogy egy házimunka jó buli, ő is bekérezkedik ebbe a buliba, nem akar kimaradni a vidámságból.

Szóval gyakran a szülő hozzáállásán is múlik, hogy a gyerek a házimunkába való besegítést az élet szükséges és kellemes velejárójának tekinti, vagy útálatos és kerülendő tehernek...

A szemétkivitellel kapcsolatban, az én kis gyöngyszem feleségem biztosan versenyt indítana, és így adná elő a dolgokat: fiúk, aki hamarabb kiviszi a szemetet, kap egy plusz túrórudit és 2 puszit! Na, had lássam, ki a jelentkező??? És szaladna a fiam is, én is, hogy megelőzzük egymást, és enyém lehessen a szemét kivitelének a joga.

Lehet ezt jókedvűen is csinálni!